Hogy áll a Fradi csillaga?

Csendben elporladt egy Csepel, egy Dorog, agonizál halkan és diszkréten egy DVTK, az Üllői úton azonban fortyog, sistereg a katlan, a zöld gyepen a békés, alkotói nyugalom ismeretlen fogalom. A zöld-fehér színt mindig felfedezi magának valaki, és hol egy hóbortos politikus produkciózik a lelátón a választási voksok reményében, hol egy óvodai nagycsoport jelentkezik befektetőként, pénz helyett játékkártyákat mutogatva. Ha kerül is egy-egy komolyabb pénzember, focihoz konyító szakértő, sikert felmutató edző, azt a publikum kezdi ki és üldözi el még a kerületből is. Így aztán marad mércének a hazai nívó, ami arra mindenképp jó, hogy a nemzetközi kupákban egy-egy meccset meg lehessen csípni. Legutóbb a "Pintér Attila edző kontra játékosok" produkción röhögött az osztály.

{p} Most, ha jól tudom, ott tartunk, hogy minősített labdarúgótréner csak az lehet, aki az UEFA szabályai szerint kodifikált edzői minősítésnek megfelel. Már nem is oklevelet, netán diplomát szerez a tréner, hanem licencet, amiből van az A, B, C elejű, valamint a pro- előtaggal díszített. Aki ezt megszerzi, az beléphet a magyar futball szentélyébe és hirdetheti az igét. Az íróasztalom fiókjában rábukkantam egy oklevélre, amely "társadalmi munkában végzett edzői tevékenységre jogosít" - szégyenemben úgy eldugtam, hogy azóta sem jött elő. Most, ugye, azt hinné az ember, hogy egy bajnokcsapat és kupagyőztes együttes háza táján legalább a portás megnézi, az új belépő milyen okmánnyal is akar tréner lenni? Miután beengedte az illetőt, vélem, a munkakörhöz elvárható licenc is annak birtokában volt. Ha pedig így történt, akkor mögötte én naivul feltételezek minimum egy érettségit, valamilyen szintű nyelvvizsgát, hogy a BL- győzelem után ne tolmáccsal kelljen megjelennie a nemzetközi sajtótájékoztatón. Ebben az esetben pedig az nem történhet meg, hogy egy magasan kvalifikált szakember "lebuzizzon" egy brazilt, azt ugyanis tudni illik, hogy eme kétes értékű jelzővel mindenütt el lehet küldeni a francba a dél-amerikai ország bármely polgárát, csak a futballpályán nem, mert még Pelé, Ronaldo vagy Roberto Carlos megsértődik érte.

{p} Hogy a játékosokat a mester füttyszóval hívta magához, érthető: kevés beszédű, a szókincse szigorúan a szakmai definíciókra korlátozódik, gondolom, mindez a licencszerző szakvizsgán is szóba került, és lábjegyzetként ott van a diplomán. Hogy a fiúk megsértődtek? Istenem, a járandóságukban benne van az is, hogy olykor egy-két pofont is kapnak a saját (!) szurkolóiktól; hogy az ellenféltől mit kapnak, az nagyjából kijön az adok-kapok egyenlegéből. Volt idő, amikor a szívem a Fradiért dobogott, hiába hívták Kinizsinek, számomra személyes ünnep volt, amikor 1954 tavaszán 3-1-re megverték a Vörös Lobogót. Ennek a szerelemnek a tavalyi bajnokság során lett vége, amikor a közönség őrjöngésbe kezdett, mert nem nyerték meg a bajnokságot a Debrecennel szemben. Kapott két "fülest" Tököli Attila is, egy génhibás kabóca pedig cukrászkalapban ugrálva hátulról leütötte Szentes Lázárt. Felejthetetlenül csúfos jelenet volt. Mindez persze magánügy; az viszont már közügy, hogy a Fradi a magyar labdarúgás értéke, a jelenleginél sokkalta jobban illik rá vigyázni. A szakmai munkát olyan személy kezébe kellene adni, aki mögött perdöntő referencia áll. A mi kis honi cirkuszunk az Európa-bajnokság árnyékában mosolyt fakasztó epizód. Csak hát lassan oda kellene eljutni, hogy a legjobb hazai gárdánk ne humor forrása legyen.