Mosolyban is profi

Az argentin Julio Pablo Chacón jobb keze azonban Kokó eliminálásával új sztárhoz juttatott bennünket: mivel mindig kell egy ember, akiért nagy pofonjai miatt lehet rajongani, a kiütése után már háttérbe vonuló Kovács István szerepét hamarosan átvette Erdei Zsolt. Bevallom, a profi bokszban én nem jósoltam neki valami nagy jövőt. Nem az adottságaival volt baj, hiszen nagyon tehetséges és elszánt fiú, csak az a vagányság hiányzott belőle, ami Kokóban mindig is megvolt. A profi boksz teljesen más, mint az amatőr: itt a ringen kívül is rivaldafényben van az ember, és nem csupán ökölvívóként, hanem showmanként is bizonyítania kell. Kovács Istvánnak ezzel sohasem volt problémája, bár pályafutása végén már túlzásba vitte a magamutogatást politikai szerepvállalásával, valamint a meccseit jellemző, kissé nagyképűnek tűnő táncolással. Erdei Zsolt viszont szerény, csendes, magába húzódó bunyósnak tűnt, akit inkább zavar, mintsem éltet a népszerűség.
Errefel mit láttunk most a Blades elleni meccse előtt? Madár szélesre tárt ajtókkal várja hotelszobájában az újságírókat, békésen tűri, hogy magánéletét fényképezzék, különösebb rábeszélés nélkül nyilatkozik, és közben mosolyog, mosolyog és mosolyog. Az embernek az az érzése, hogy Erdei Zsolt akkor is jókedvűen mosolyogna, ha a Klicsko fivérek két oldalról agyalnák, vagy éppen Mike Tyson csócsálná a fülét - egyszerűen, mert ilyen típus. És az ilyent csak szeretni lehet, akkor is, ha esetleg valamikor jön egy másik Chacón, és egy jobbegyenessel padlóra küldi a magyar világbajnokot.
Na de hol van még ez a jobbegyenes... Madár pályafutása csúcsán áll, különösebb teketória nélkül végzi ki aktuális ellenfeleit, szegény amerikai Blades is csak a kalimpáló pofozógép szerepét játszhatta. És mivel a többi magyar is (Bedák Zsolt, Hidvégi György, Balzsay Károly) legyűrte riválisát, igen szép estéje volt a hazai nézőseregnek.
Majd' elfelejtettem: a meccs előtti héten Erdei Zsolt könyvet olvasott. Karl May egyik indiánregényét, természetesen németül, mert tudja, van még mit tanulnia a nyelvvizsgára. A csarnok hatezer szurkolója és a tévé előtt ülő milliók szemében viszont Madár máris minden téren jelesre vizsgázott.