Nemcsak a felirat miatt mondjuk, de naivság hinni, hogy a magyar futballban csakis tiszta meccsek vannak. Az elmúlt huszonöt évben mindösszesen két esetet leplezett le a rendőrség, illetve az MLSZ nyomozóhatósága (a nyolcvanas évek emlékezetes bundabotrányát jó két évtizeddel később egy CD-visszakérős történet követte, amelynek végén a kispesti Hamar Istvánt azzal gyanúsították, hogy jó barátját, az akkor Fehérváron futballozó Tóth Norbertet akarta megegyezésre bírni), ám pletyka szinten ezernyi esetről hallani. A legszórakoztatóbbnak talán az tűnik, amikor a frissen az NB I-be került csapat edzője a szezon végi banketten büszkén mondta a helyi jó barát újságírónak: "Öregem, ez csodás év volt, végre sikerült bunda nélkül feljutnunk." Hallotta ezt a csapatkapitány is, aki kissé zavartan megköszörülte a torkát: "Khm, mester, nem emlékszik a tizenkilencedik fordulóra? Meg a huszonharmadikra? Na és az utolsó két meccs?" A mesternek szeme sem rebbent: "Valóban - de ez a néhány mérkőzés tényleg elhanyagolható a korábbiakhoz képest..."
A sztori már néhány éves, de az idén is akadt megmosolyogtató történet. Állítólag az egyik NB II-es vendégcsapatnak nagyon kellett a győzelem, ezért biztosra ment, és az ellenfél öt játékosát vette meg. A megvásárolt játékosok restelkedve kértek elnézést, amikor visszaadták a pénzt, majd hozzátették: "Azért nem hittük volna, hogy ennyire szarok vagytok, és hatan képesek megalázni benneteket..."
A fentiekből is kitűnik, bunda van - és bunda még sincs. Az NB I utolsó fordulójában sokan biztosra vették, hogy a kiesés elől menekülő Pécs Vácott, a REAC pedig Fehérváron nyer, mégis mindkét mérkőzés döntetlen lett, tanúsítva, hogy ezek korrekt csaták voltak. A legnehezebb helyzetben pedig az ilyen kiélezett szituációba belesodródott, valóban vétlen játékosok vannak, hiszen egy-egy - magyar pályán bizony szokásos - suta mozdulat vagy potyagól miatt máris rájuk süthetik a "szemét bundázó" bélyeget.
Régi igazság: nem elég tisztességesnek lenni. Annak is kell látszani.
