A magyarok pásztora

Mindszenty József hamvainak hazahozatalakor, 1991-ben Habsbug Ottó így fogalmazott a néhai bíborosról: „A prímás nemcsak rendkívül bátor ember volt, de izzó magyar hazafi is. Ritkán találkoztam életemben lelkesebb patriótával”. Az egykori trónörökös a Magyar Nemzet napilap hasábjain azt is hangsúlyozta, hogy „a prímás hazatérése nagy nemzeti esemény”, és „a magyar nemzetnek most alkalma nyílik, hogy végre lerója háláját azzal a tiszta lelkű férfival szemben, aki népét és egyházát becsületesen és önérdek nélkül szolgálta”. 

Pehm József néven, a Vas vármegyei Csehimindszenten született 1892. március 29-én Mindszenty József. Németes hangzású nevét 1941-ben, a második világháború elején, a német térnyerés miatt magyarosította szülőfaluja nyomán. 1915. június 12-én szentelték pappá, ezután a Vas vármegyei Felsőpatyon káplánként, majd a zalaegerszegi gimnáziumban hittantanárként dolgozott. Az 1918–19-es forradalmak idején ellenzéki magatartása miatt szülőfalujába internálták – írja a Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma. 

1919-től Zalaegerszeg plébánosa volt huszonöt éven keresztül. „A rá bízott híveket próbálta közel vinni a Jóistenhez” – fogalmazott Soós Viktor Attila, aki azt is hozzátette, hogy akkoriban az édesanyai hivatásról is írt könyvet. A történész szerint Mindszenty nem szobában dolgozó tudós ember volt, hanem olyan lelkipásztor, aki mindenkinek próbált segíteni, akinek csak tudott. Mindszenty egész életében küzdött a totalitárius zsarnokságok ellen – a nyilaskeresztes és a kommunista mozgalmakkal szemben egyaránt fellépett. XII. Pius pápa 1944-ben veszprémi püspöknek nevezte ki, majd az év nyarán püspöktársaival együtt körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen. 1944 novemberében a nyilasok letartóztatták, Veszprémben és a sopronkőhidai fegyházban raboskodott, december végétől Sopronban tartották házi őrizetben, ahonnan csak 1945. április 1-jén szabadult – írja a sajtóarchívum. 

A pápa 1945 augusztusában Serédi Jusztinián utódaként Mindszentyt nevezte ki esztergomi érsekké, hercegprímássá, majd 1946 februárjában bíborossá. „Személyében elveihez ragaszkodó, minden megalkuvást elutasító vezető került a magyar katolikus egyház élére. A hercegprímási címet közjogilag értelmezte, aktívan politizált, keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat hirdetett. Az egyeduralomra törekvő kommunista vezetéssel egyre gyakrabban szembekerülő főpap az antikommunista politika jelképes alakja lett” – fogalmaz a sajtóarchívum. 

A kommunista sajtókampány egyre keményebb hangvételűvé vált a hercegprímással szemben. 1948. novemberben és decemberben sorra jelentek meg olyan írások a Szabad Népben, amelyek szerint az „ország” tiltakozik Mindszenty tevékenysége, „a klerikális reakció uszításai ellen”. Decemberben már szinte nem volt lapszám, amelyben ne lettek volna olyasféle cikkek, amelyekben olyanokat vonultatnak fel, akik Mindszenty és a „mind­szen­tyzmus” ellen tiltakoznak. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1948. december 26-án tartóztatta le a főpapot hűtlenség, vagyis hazaárulás, a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. 

Az ÁVH székházában, az Andrássy út 60.-ban heteken keresztül kínozták, hogy beismerő vallomásra bírják. A koncepciós per végén, 1949. február 8-án Mindszentyt életfogytiglani börtönre ítélték. Négy év magáncella után rabkórházba került, 1955 nyarától házi őrizetben volt a Baranya megyei Püspökszentlászlón, majd a nógrádi Felsőpetényben. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt Budapestre érkezett, a romos Prímási palotában rendezkedett be. 

A szovjet tankok bevonulásakor Mindszenty az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, követségi „félfogsága” tizenöt évig tartott. A Szentszék, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971-ben elhagyta Magyarországot, és VI. Pál pápánál tett rövid látogatása után Bécsbe, az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozó Pázmáneumba költözött. „Kiemelkedő időszak volt életének ez az utolsó négy éve” – értékelt Soós Viktor Attila. Nyolcvanévesen is folytatta lelkipásztori munkáját, látogatta a világban szétszóródott magyar közösségeket. Bejárta Észak- és Dél-Amerikát, Európát és Ausztráliát. Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el Bécsben, végakaratának megfelelően ideiglenesen Mariazellben temették el.

Mindszentyt a rendszerváltozás után koncepciós per áldozatának nyilvánították és rehabilitálták, a Fővárosi Bíróság 1990-ben kimondta, hogy az ellene hozott népbírósági ítéleteket semmisnek kell tekinteni. A hercegprímás teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálása 2012 márciusában történt meg. Boldoggá avatási eljárása 1994-ben kezdődött, 2019-ben Ferenc pápa engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé „hősies erényeinek elismerését”. 

Soós Viktor Attila a Hír FM-en kiemelte a hősiességét, mély hitét és a lelkipásztori alkatát. Hangsúlyozta, hogy Mindszenty mindig vállalta a megpróbáltatásokat és a nehézségeket. Elkötelezett volt a feladatai iránt, nem hátrált meg azok elől, az evangéliumot mindig úgy közvetítette, ahogyan Jézus tanította mindannyiunk számára. Mint mondta, minden magyar ember pásztora akart lenni, és élete példát ad számunkra abban, hogy kitartsunk a nehézségeinkben, a megingásainkban, a mindennapi problémáinkban.