A legsikeresebb kísérleti nyúl

Sokak számára ismert a Netflix nagy sikerű 2020-as minisorozata, a Vezércsel kitalált történet az Anya Taylor-Joy által alakított sakk­csodagyerekről, aki a világ legjobb játékosa lesz. Már a sorozat bemutatásakor szóba került, hogy Beth Harmon valójában Polgár Judit történetét meséli el, aki végül nem játék‑, hanem dokumentumfilmet kapott a Netflixen. A sakk királynője február 6-án debütált a streaming­szolgálató műsorán. A projekt Dávid és Góliát harcaként mutatja be a Polgár lányok útját, ahogy harcolnak a kommunizmussal, a szexizmussal és a csodabogár­léttel, miközben Judit generációja legjobb sakkozójává szeretne válni. Végül legyőzve a történelem néhány legnagyobb játékosát, utat tört az új játékosgeneráció számára – igazi hollywoodi mese, ami érezhetően az amerikai közönségnek készült. Ezzel együtt a film hitelesen mutatja be, hogyan lett a csodagyerekből sikeres felnőtt. 

Már a nyitókép is sokat mond: egy kislány, aki a felnőttek között ül, alig ér fel a tábláig, mégis megdöbbentően játszik egy olyan korban, amikor a sakk a férfiak sportja volt. Judit 1976 nyarán született Budapesten, édesapja, Polgár László pedagógiai kísérletként nevelte három lányát. Szerinte a „zsenik nem születnek, hanem készülnek”, így a lányok otthon tanultak, főként sakkot, és „minden napjuk munkanap volt”. A módszert kívülről sokan kegyetlennek vélik ma is, a rendszer egyszerre volt inspiráló és nyomasztó, a teljesítmény pedig a rengeteg gyakorlás eredménye. 

Férfi mezőnyben 

Judit tizenkét évesen már a világ legjobb száz játékosa között szerepelt, tizenöt évesen és négy hónaposan pedig a legfiatalabb nagymester lett, és ezzel megdöntötte Bobby Fischer addigi rekordját. A sajtó egy ideig „a Polgár lányokról” beszélt, Juditról azonban hamar kiderült, hogy nem a női, hanem a teljes mezőnyt akarta uralni. 

1993-ban megnyerte (megosztva megnyerte) a Hastings-tornát, majd nem sokkal később egy látványos párosmeccsen Borisz Szpasszkijt, a korábbi világbajnokot is legyőzte. Ezek a győzelmek belépők voltak a legszűkebb elitbe, bár nőként még mindig nem vették komolyan. 

A sakk egyik leghíresebb és legkellemetlenebb esete is ehhez a megkülönböztetéshez köthető. 1994-ben Linaresben Polgárt először hívták meg a szuperversenyek világába, és Garri Kaszparov ellen játszott. Kaszparov nyerésre állt, amikor tett egy lépést, egy pillanatra elengedte a bábut, de ezt senki nem vette észre. Saját bevallása szerint maga sem. Judit nem csinált botrányt, ám a történetre azóta számosan úgy emlékeznek, mint a pillanatra, amely megmutatta, hogy a sakktábla objektív világa mellett létezik státusz és hatalom kegyetlensége. A Netflix-film is a Kaszpa­rov-szál köré építi Judit pályáját, ebben sűrítve a tehetséget, a hierarchiát, az előítéletet és a nyilvánosságot. 

Hosszan tartó csaták 

Kaszparov testesítette meg azt a korszakos meggyőződést, hogy a nők nem alkalmasak a hosszan tartó csatákra. Amikor 2002-ben, az Oroszország a világ ellen (Russia vs. Rest of the World) rapid meccsen Polgár végre legyőzte a világ első számú játékosát, sakk- és sporttörténetet írt. A reakció ugyanakkor hűvös maradt, és Kaszparov utólag csak ennyit mondott, hogy Judit megtette, amit kellett. 

Polgár pályáját végigkísérte az agresszív, kezdeményező stílus, amely minden hibát kegyetlenül torolt meg. Ezt ünneplik a sakkszurkolók a legendás partijaiban: a Dos Hermanas 1999-es győzelme Vis­wanathan Anand ellen például sokak szerint a „legszebb női játszma”, máskor Anatolij Karpovot vagy Veszelin Topalovot verte olyan pontossággal, amitől még a rutinos nagymesterek is óvatosabban nyúltak a bábukhoz.

Játékstílusát elemezve a szakértők kiemelik, hogy Polgár kiváló taktikával rendelkezik és agresszív, aki törekszik a maximális kezdeményezésre és aktívan keresi a bonyolult helyzeteket. Garri Kaszparov ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy ha a sakkot „lányként játsszák”, akkor az a kérlelhetetlen agressziót jelenti. Jennifer Shahade író és kétszeres amerikai női sakkbajnok szerint egyébként éppen Polgár példaképként betöltött szerepe lehet az egyik oka annak, hogy a nők valóban agresszívebben sakkoznak, mint a férfiak. 

Első tízben az első nő 

1996-ban bekerült a világranglista top 10-ébe, 2005-ben pedig 2735-ös Élő-ponttal a világ nyolcadik legjobbja lett. Ugyanebben az időszakban a világbajnoki ciklus végjátékába is bejutott: a 2005-ös, nyolcfős világbajnoki tornán szerepelt. A mezőnybe korábban nő nem jutott el. 

Időközben férjhez ment és próbált a magánélet és a sport között egyensúlyozni. Két gyermeke születése után vissza-visszatért a versenyzéshez, ám újra megkapta a szexista felhangokat, mondván, hogy a gyereknevelés elvonja a figyelmét. Polgár erre újabb versenyekkel, csapatmeccsekkel, győzelmekkel válaszolt. Ugyanakkor férjhez menése után változott némileg a stílusa: már nemcsak győzött és vesztett, hanem többször megelégedett a döntetlennel is. 2014-ben jelentette be a visszavonulását, oktatási programokat indított, kommentátorként, sakknagykövetként dolgozik. 2026 februárjában pedig dokumentumfilm-főszereplő, illetve bejelentették, hogy készül önéletrajzi könyve is, amelyet többkörös aukció után az amerikai Penguin Press vásárolt meg. 

Polgár Judit jelentősége messze túlmutat azon, hogy ő a legjobb női sakkozó. Pályája felteszi a kérdést, mi történik, ha a tehetséghez – nemtől függetlenül – ugyanazt az erőforrást, elvárást és versenyteret adják. Történelmi jelentősége annak köszönhető, hogy tudatosan a nyílt versenyekben mérte magát a legerősebbekhez, és rendszeresen nyert világbajnokok ellen, amivel átírta a női sakkról szóló közhelyeket, köztük azokat a véleményeket is, amelyeket a sport legnagyobb tekintélyei vallottak. Garri Kaszparov fiatalon még a női psziché korlátai­ról beszélt, később kikapva Polgártól elismerte, hogy nem volt igaza. A sporttörténelem tehát úgy emlékszik Polgár Juditra, mint aki elérte, hogy a kérdés többé ne a nemek körül forogjon, hanem hogy ki mer annyit dolgozni, kockáztatni és támadni, mint ő.