Szépséges jubileum

A Blaha Lujza téren, az egykori Népszínház szomszédságában álló telken a századforduló idején az egyik első pesti mozi, az Apolló működött, amely az első világháború után átköltözött az Erzsébet körúti Royal Szállóba. A lebontott épület helyén 1925-ben kezdte két német és egy holland cég kétmillió aranykorona költséggel építeni a Corvin Nagyáruházat. A palota Reiss Zoltán építész és Jemnitz E. Zsigmond statikus tervei alapján készült, a lapos tetős, vasbeton vázas épület közepén két emelet magas, üvegmennyezettel fedett és galériával övezett csarnok helyezkedett el. Az emeletre hátul középen díszlépcső vezetett, kétoldalt liftek működtek, a felső szintekre oldalt két lépcsőház vitt fel. 

A Pesti Hirlap Nagy Naptára 1930-ban írta az alábbiakat. „Kevés fővárosi telken épült annyi és annyiszor lebontott épület, mint ott, ahol a Corvin-Áruház klasszikus stílusú palotája áll évek óta. A 3500 négyszögméternyi területen áll végre az a ház, amelyet nem kell lebontani, ellenben megnagyobbítani egyszer szükséges lehet, hogy egyre fejlődjék és gócpontja legyen a magyar divatáru kereskedelemnek. Egész kis város ez az egyetlen épület s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét naponta nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriás termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe épúgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött. A Corvin Áruháza a modern áruház­építkezési technika összes vívmányait egyesíti magában. Csak pár statisztikai adatot kell említenünk, hogy erős fundamentum igazolja a megállapítást. Az áruházban például 33 főosztály van, ahol a vásárló megtalálja a női és uridivat összes újdonságait. Ezen a 33 főosztályon 5000 árucikk vár a közönségre s így mindenki megtalálja benne mindazt, amire szüksége van. 

A ma már Európaszerte híres Corvin Áruháznak természetesen utazási irodája is van, ahol szaktisztviselők bonyolítják le a közönség utazási kérelmeit. Buffetjében a főváros előkelősége számtalanszor ad egymásnak találkozót. Minden túlzás nélkül meg kell állapítani, hogy az ország társadalma előtt idényről-idényre szenzációs esemény lett a Corvin egy-egy divatbemutatója. Mert ahogy Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel.” 

A céget Németországban a nácik hatalomra jutása után tulajdonosai zsidó származása miatt csődbe kényszerítették. De működött. A pincébe került az anyagkiadás, szociális blokk, kazán, szellőzés és a vásárlók ruhatára. Az első három szintet kitöltötte a 17 ezer négyzetméteres, oszlopok tagolta vásárlótér, a harmadikon és a negyediken műhelyek, raktárak, az alacsonyabb oldalszárnyakban irodák voltak. 1931-től az áruházban üzemelt az ország első mozgólépcsője. A központi helyen fekvő, a vevőket három utcán is kirakatokkal csábító áruház gyorsan népszerűvé vált: nagy forgalma miatt a főváros első közlekedési lámpája is előtte, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán létesült. A Corvinban lehetett kávézni, ebédelni, gyorsfényképet készíttetni, menetjegyet vásárolni, divatbemutatókat és kiállításokat is rendeztek, délutánonként élőzene szólt. 

A Corvin Áruháznak a két világháború között csaknem 700 alkalmazottja volt, a dolgozók gyermekei számára az épületben óvodát létesítettek. Bár a célközönség a városi középosztály volt, a vékonyabb pénztárcájúak az úgynevezett egypengős osztályon vásárolhattak. 

Az áruház a második világháború végén, a főváros ostroma alatt kiégett. A helyreállítás után, 1947-ben mint volt német tulajdon a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal kezébe került, csak 1952-ben kapta meg a magyar állam, neve 1957-ig Budapest Nagyáruház lett – írja az MTI az összefoglalójában. Az áruház a Rákosi-korszakban érthető okokból jóval szegényesebb kínálattal működött, és egy konfekcióüzemet is létrehoztak benne. Az 1956-os forradalom és szabadságharc során az épület ismét megrongálódott, nem sokkal később tűz ütött ki benne és lényegében életveszélyessé vált. 

A Budapest című újság írja 1968-ban: 
„Ha külföldre látogatunk, már az első napokban felkeressük az idegen város áruházait. Nem feltétlenül azért, mert vásárolni akarunk, sokkal inkább vonzza az embert a kíváncsiság: mit és milyen áron kaphatunk? Egy-egy áruház az illető ország vagy város árukiállítása, s miután a jó áruházban gyakorlatilag minden cikk megkapható, egyúttal bőségesen tájékoztat bennünket a vendéglátó nép életkörülményeiről, ízléséről, divatjáról. A bécsi Gerngross, a moszkvai GUM, a párizsi Lafayette, vagy a londoni Selfridge látogatottság és hírnév tekintetében vetekszik bármelyik idegenforgalmi nevezetességgel. Mit nyújt Budapest? Corvin, Divatcsarnok, Lottó, Luxus, a többiről nem is beszélve. Nem kell különösebben bizonyítani: a mi áruházaink egyáltalán nem sorolhatók a főváros nevezetességei közé. A felszabadulás óta a belterületen egyetlen új áruház sem épült. Látogassunk meg néhányat, nézzünk a kirakatok és a pultok mögé… Napi 100 ezer vásárló a Corvinban. Legnagyobb és legrégibb áruházunk a Corvin. Az utóbbi években a legtöbb vita is körülötte zajlott. Több mint negyven évvel ezelőtt épült, több millió forintos ráfordítással sem lehet valóban korszerű áruházzá varázsolni. Külseje már felvette új formáját (a hatalmas, bordázott alumíniumtest nem túlságosan illik környezetébe, de erről már késő vitatkozni). Tíz órakor hatalmas tömeg vár a nyitásra. A belépőt az évek óta tartó átépítési munkák rendetlensége fogadja. 

– Aki egyszer megszokott és megszeretett egy áruházat, az már nem könnyen megy máshová – mondja Bük Imre igazgató. – Így vannak a vásárlók a Corvinnal is, annak ellenére, hogy az immár három éve tartó építkezés miatt, bizony, nem a legkulturáltabb a kiszolgálás, és rendkívüli a zsúfoltság. Tavaly több mint ötmillió látogatót szolgáltunk ki, s ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 15 millióan keresték fel az áruházat. A zsúfoltság időnként már elviselhetetlen, a szó legszorosabb értelmében kinőtték az épületet. Az igazgató véleménye: az átépítéstől nem lehet és nem szabad csodákat várni. Különösen nem, ha tekintetbe vesszük, hogy eredetileg a teljes korszerűsítésre kiírt pályázat 85 milliós költséggel számolt. Ennyi pénzt azonban nem tudtak előteremteni. Először 50 millióra faragták, végül 35 millió lett belőle, s ez az összeg csupán az áruház rendbehozá­sára, korszerűsítésére elegendő, a bővítésre már nem futja belőle." 

A felújítás 1966 és 1971 között több fázisban, a „szocialista modernizáció" jegyében zajlott. Mivel a Corvin a főváros egyik legjelentősebb üzletközpontjának számított, a szakaszos felújítás során a boltok egy része nyitva tartott. A spórolás jegyében a főhomlokzat alumíniumborítást kapott, az ablakokat befalazták. 1980-ban nyílt meg a nagy földszinti élelmiszerosztály, 1990-ben pedig az emeleti étterem. A népszerű áruházat többek között a „legnagyobb áruház – legnagyobb választék”, és „nincs karácsony Corvin nélkül”, illetve” „minden szinten szinte minden” szlogennel reklámozták. A tulajdonos Centrum Áruházak 1988-ban fuzionált a Skálával, de a plázák megjelenése után egyre kevésbé volt versenyképes. A régi homlokzat visszaállítását már a Blaha Lujza tér rekonstrukciójára 1984-ben kiírt pályázat résztvevői is felvetették. A főhomlokzatot 2003-ban műemlékké nyilvánították, három évvel később a földszinten egy nagy méretű élelmiszer-áruház és könyvesbolt nyílt. Szóba került az épület teljes felújítása is, azonban a 2008-as gazdasági világválság miatt a tervek papíron maradtak. Az áruház negyedik és ötödik emeletén 2007 és 2018 között a Corvintető szórakozóhely üzemelt. 2018-ban végül sor került az alumíniumburkolat elbontására és az áruház teljes körű felújítására; a Corvin Palace névre átkeresztelt üzletkomplexum 2023-ban nyílt meg. A megkopott dobozban jóval több rejtőzött egy áruháznál, hiszen az 1920-as években emelt épület a magyar társadalom-, város- és építészettörténet szempontjából is kiemelkedően fontos emlék. Szerencsére az épület ma már a régi fényében és pompájában tündököl. Lehetne-e ennél szebb egy százéves születésnap?