Jóllaktak a vevők

Amint Kiss Miklóssal kezet fogok megbeszélt találkozónk helyszínén, egy másik, kisebb táblán akad meg a tekintetem. Nyársapáti Gazdaszövetkezet tész, betűzöm a szöveget.
- Méghozzá a századik! - jegyzi meg érdeklődő tekintetem láttán, majd kocsiba vágja magát, s int, kövessem.
A határ zúzmarába merevedve didereg. Csak egy fiatal őszibarackosban serénykednek. A traktor lassan araszol előre, pótkocsijáról két fiatalember trágyát villáz a csemeték tövéhez.
- Bemutatom a fiamat - mutat a vezetőfülkéből kilépő fiatalemberre a büszke apa. Az alkalmi traktoros, ifjabb Kiss Miklós nyelveket beszélő közgazdász, külkereskedő. Két diplomával, dupla nyelvvizsgával a zsebében multinacionális ipari cégek hazai vállalatainál kezdett, ám tavaly tavasszal fordított. Hazajött édesapja kétszáz hektáros családi gazdaságába.
Kétszáz hektár szántó vagy gyep ezen a sívó homokon persze nem sokat érne. Ám a terület bő harmada ültetvény. Hatvan hektár gyümölcsös meg 12 hektár szőlő. Így már más a leányzó fekvése, gondolhatnánk - Kiss Miklós azonban másként vélekedik. Különösen a meggy nem sikeres mostanában. 2003-ban elfagyott, tavaly pedig, bár elég termett, szerény áron kelt el.
- A tész által adtuk el kilónként 85-100 forint között egy már visszajáró német vevőnek. De mi ez az ár, amikor csak a szedés 35 forintot elvisz belőle? - kérdi lehangoltan. Pedig 2004-ben, az általános meggy, málna, szilva meg ki tudja, még milyen gyümölcsök túltermelési válsága idején nem ritka kilónkénti hatvan forinthoz képest ez kedvező árnak számított. Az eredetileg órás és ékszerész képzettségű férfi 1990-ben, negyvenévesen tért vissza az ősi gének diktálta életformához.
{p}
Azóta összefogtak már Nyársapáton többször is. Kezdetben a gazdakörben, néhány éve pedig tizenöten megalapították a Homokgyöngye 2000 Beszerző és Értékesítő Szövetkezetet. Tavaly az értékesítés könnyítésére hozták létre huszonhét taggal a helyi tészt. Az első évük nem volt rossz. Az alsó határként előírt 125 millió forintos forgalom helyett 147 milliót értek el. Csakhogy az árualapot jelentő ötszáz hektárnyi gyümölcsös mégsem hozott kellő jövedelmet a gazdáknak. A működtetés költségeire 4-5 százalékot vontak le az átvételi árakból, s a forgalom értékéhez viszonyított - utólagos - állami támogatás is ugyanennyi lehet. Sérülékeny a szervezet - foglalta össze véleményét egy neve elhallgatását kérő termelő.
Kiss Miklós útja - velem együtt - az éppen Nyársapátiban időző falugazdászhoz vezet. Várni kell, Varga Balázs mással van elfoglalva.
- Akkor a 3,5 hektár piszkéhez még írjuk hozzá azt a fél hektárt is, amit most telepítek - indítványozza az adatlap egyik rubrikájára bökve az atyafi.
- Nem lehet, mert az másik területi blokkhoz tartozik - feleli a falugazdász.
Kiderül, hogy az 1600 lakost számláló faluban 216 regisztrált, tehát föld alapú támogatást igénylő termelő van, ám 15-20 család űzi a gazdálkodást élethivatásszerűen. - Meglehet, hogy egy-két éven belül kevesebben leszünk - jegyzi meg vészjósló tekintettel a köszméte papírjaival bajlódó férfi. Perlaki István arca nyomban földerül, amikor megtudja, hogy a Szabad Föld újságírója vagyok.
- Egyik kollégája úgy hét éve járhatott nálam. Előfizetője vagyok a lapnak, s a rólam szóló példányt azóta is őrzöm - meséli tanyája felé menet. Amint megérkezünk, mindjárt mutatja is a Magyardűlőn a föld diktál című cikket.
Majd' harminc hektáron meggyet, piszkét, bodzát és körtét termeszt, mégsem lépett be a tészbe. Csak közvetett módon, a Homokgyöngye Szövetkezet tagjaként.
- A magyar termelőknek körmük szakadtáig védeniük kellene érdekeiket - győzköd elszántan. - Milyen dolog az, hogy bármit veszünk, szóba se jöhet az alku, mi, parasztok, ki vagyunk szolgáltatva a piac kényének-kedvének. Nem mindegy persze, hogy éhesek vagy jóllakottak a vevőink. Nekem úgy tűnik, mintha torkig volnának.