Két éve pengeélen

- Két éve táncolunk a penge élén, de idáig sikerült a felszínen maradni - válaszol egy mondatban a dunántúli Mányon élő, középkorú gazda. - Tavaly ilyenkor az aszályos esztendők után 12 millió forint volt a tartozásom, most 9-10 millió forint. Uniós földalapú és agrár-környezetvédelmi támogatásból 15 millió forintot kaphatunk.
Az általa művelt csaknem ötszáz hektár saját és bérelt terület egy része a mányi, másik fele a süttői határban fekszik. Ez utóbbi helyen, a gombáspusztai majorban tartja francia charolais húshasznú teheneit, valamint nagy genetikai értéket képviselő magyar szürke marháit és nóniusz lovait. A gazdaság korszerűen gépesített. A hitelezők türelmének köszönhetően Bokodi Sándor eddig nem kényszerült eladni sem gépeit, sem tenyészállatait, vagyonvesztés tehát nem történt.
- A közeli tésztagyártó Gyermely Rt. biztos piaca a több mint száz hektáron termelt minőségi búzámnak - válaszolja a gazdaság biztos pilléreit tudakoló kérdésemre. - A charolais borjaknak is jó áruk van, féléves korukban értékesítem őket. Nem gondoltam viszont, hogy tonnánként csak 20500 forintért adom el az uniós tagság kezdetén a kukoricámat, mint tíz évvel ezelőtt. Csakhogy akkor maradt rajta ötmillió forint, tavaly ősszel viszont szárítani kellett, ami elvitte a hasznot. Nekem az országosan nagy problémát okozó gabonaintervencióval nincs gondom, véleményem viszont van róla. Az állami raktárakat nem kellett volna bérbe adni a kereskedőknek, akik immár unión belül is ugyanúgy lenyomták a tonnánkénti 25 ezer forintos intervenciós árat, mint korábban. Ennek ellenére bízom benne, hogy elérkezik hozzánk is a kiszámítható gazdálkodás.
Noha az uniós tagság nem változtatott meg mindent egyik pillanatról a másikra, kétségtelenül megnövekedtek az adminisztrációs terhek. A gazdaság pénzügyeit erre szakosodott vállalkozás könyveli már évek óta, a papírmunka azonban így is elvesz napi három-négy órát Bokodi Sándorné Zsóka asszony idejéből. Sokat vesződtek a blokktérképes parcellaazonosítással, később pedig a hiánypótlásokkal. "Nem hiányzik az ilyesmi a mezőgazdaságból élőknek" - dohog a gazda, akiből - úgy veszem észre - eddigi tapasztalatai alapján inkább ellenállást, mintsem azonosulást váltott ki az uniós világ.
{p}
- Az agrárberuházásokon felül biztonságosabb befektetésen is gondolkodom, még nem tudom mibe, de másba is kellene pénzt fektetni. Bármi jöhet, legyen mihez nyúlni - morfondírozik Bokodi Sádor.
Kissé meglep a hangos gondolkodás, de amelyik család fejének három gyermek jövője nyomja a vállát, annak bizony számolnia kell minden eshetőséggel. A 25 éves Norbert felesége első házasságából származik. Ő a gazdaság gépeivel dolgozik. Közös lánygyermekük az idén érettségizik, főiskolára jelentkezett. Az ifjabbik fiú, Sándor mezőgazdasági középiskolába jár, szeretnék, ha felsőfokú szakmai végzettséget szerezne. Van hát gond bőven. De akad öröm is.
- Jók a búzáink, szépek a marháink, lovaink. Mi másnak örülhetne egy parasztember - adja régi önmagát megint az idősebb Bokodi.
Miközben hallgatom a töprengő embert, Nagy László szavai jutnak eszembe. A Felsőiszkázon született költő a paraszti jellem lényegére is utalt alábbi sorával: "Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem."

Visszatekintő
"Az unióban, úgy gondolom, kiszámíthatóbb lesz majd a gazdálkodás. Ismereteim szerint a családunk által vitt tevékenységek zömét támogatni fogják, intervenciós árakkal védik. ...Egyelőre úgy érzem, felkészült vagyok az uniós csatlakozásra. Ha a tagság első évét pénzügyileg sikerül átvészelni, akkor már nem sok meglepetés érhet."
(Bokodi Sándor, Szabad Föld, 2004. január 9.)