Most megy a malac!

Kecel csábori határrészén Minda Imrének mintaszerű tanyás gazdasága van . Noha hatvanéves elmúlt, láthatóan jól érzi magát a bőrében. Legfeljebb azon mereng el néha, hogy "életművét" nincs kinek átadnia. Gyermekei más irányt vettek - de ez talán nem is baj, gondolja olykor morfondírozása közben.
Gabonát, napraforgót 34 hektáron termel, gyümölcsöse négy, szőlője egy hektárra tehető, s 28 kocája malacait adja el. A helyi Szőlőfürt szakszövetkezetnek 1966 óta tagja. Abban az időben is önállóan termelt, miként napjainkban teszi.
- Ez a maszek világ már nem a régi szakszövetkezeti világ - summázza a letűnt évtizedek tanulságát. - Most nehezebb az élet. Tavaly az almát még úgy-ahogy eladtam a nagybanin, a szilva kilójáért viszont a korábbi száz forint helyett csupán a harmadát fizették. De legalább kifizették, mert a tavalyi szőlő árával még mindig tartoznak. A fölös gabonát meg a napraforgót a szövetkezet közbejöttével értékesítettem. A malacoknak most jó ára van: 11-12 ezer forintot is adnak darabjáért a környékbeli vevők, akik saját hizlalásra vesznek néhányat.
- Elég sokszínű leltár. Változott-e valami az életében az utóbbi esztendőben? - kérdezem az egy állandó alkalmazottat foglalkoztató Minda Imrétől.
- Nekem a szántóföldek utáni támogatáson kívül az unió nem hozott valami sok jót. Azt érzékelem, hogy a piacról kiszorítanak bennünket. A kézimunka-igényes szőlő- meg gyümölcstermesztést ezeken az árakon szinte lehetetlen kigazdálkodni. Micsoda világ az, ahol két liter bor árát kérik egy gombóc fagyiért! - háborog.
{p}
Flaisz Ferenc, az 1992-ben mezőgazdasági szövetkezetté alakult cég elnöke a múlt évben még nagy bizakodással tekintett a homoki borok jövője elé.
- Elismerem, semmi nem valósult meg akkori reményeimből - szembesül a közelmúlttal. - Az árkiegyenlítődésről mondottakat ma is fenntartom, csakhogy ahhoz nem elég egy esztendő. Az Európai Unió régi tagországaiban palackonként ezer forint az olyan minőségű bor, amilyenért nekünk a kereskedők csupán százhetven forintot adnak. Ezért is alapítottunk a múlt évben egy másik vállalkozással kft.-t, amelynek bérbe adtuk a borászatunkat. Most errefelé 45-50 forintot ajánlanak a palackozók egy liter termelői borért. Ha utánaszámolunk, csak a szőlőnek ennyi az önköltsége. A veszteséges borászat kiesése kétszázmillió forinttal apasztotta szövetkezetünk egyébként is olvadó árbevételét.
- Mit értsünk ezen?
- Lehangolóan zsugorodik a gazdaságunk. Három éve még másfél milliárd, aztán 1,2 milliárd, tavaly pedig 910 millió forint volt a forgalom. Az idei tervünk szerint meg már azért szurkolok, hogy a 650 millió meglegyen. Valahogy évről évre túllép rajtunk a világ, pontosabban a magángazdaság. Egyre kevesebben veszik igénybe szolgáltatásainkat, mert a mind jobban gépesített gazdáknak számos olyan költsége nincs, mint nekünk, olcsóbbak nálunk. A korábban nagyméretű baromfi-integrációnk a nagy partnerek, a Hajdú-Bét, a Bábolna, a FOTK kiesésével és a jövedelmezőség csökkenésével töredéke a korábbinak. Ha visszatekintek az utóbbi évtizedre, akkor azt kell látnom, hogy sok minden úgyszólván észrevétlenül átcsúszott a magánszférába. Növénytermesztésünk a területalapú támogatásoknak köszönhetően évek óta tavaly volt először nyereséges. A zömében tagjainktól vásárolt gabonából pedig mintegy 6500 tonna tápot gyártottunk. Mindezekkel együtt is csekély jövedelemmel zártuk 2004-et.
{p}
Flaisz Ferenc úgy érzi, a magyar társadalom leértékelte a szövetkezeteket. Az üzleti tárgyalásokon tapasztalja is ezt. Nem tekintik őket más vállalkozásokkal egyenrangúaknak, hiába tartják meg a fizetési és a szállítási határidőket. Ez valószínűleg a mögöttünk hagyott bő másfél évtized szövetkezeteket lejárató politikájának köszönhető - válaszolja a miértet firtató kérdésemre.
- Nekem nincs különösebb bajom az unióval, változatlanul optimista vagyok. Ha nehezen is, de tudomásul kell vennünk az ottani játékszabályokat. Például azt, hogy utólag fizetnek ki mindent. Hosszabb távon az Európai Unió magához fogja emelni a 2004-ben csatlakozott tízeket, mint ahogyan Spanyolország vagy Portugália utóbbi húszesztendei fejlődése is mutatja.
A szövetkezet számára és saját vállalkozásában egyaránt szervezi, integrálja a májkacsa- és májliba-nevelést és -tömést Hatvani Gábor, akivel egy nemrég üzembe helyezett, automatizált kacsatömő-épület mellett beszélgetünk. Mint mondja, a baromfiipar koncentrációjával egyre kiszolgáltatottabbak a termelők. Két éve, a Hajdú-Bét Rt. csődje miatt a szövetkezet csaknem százötven, ő maga majd' ötvenmillióval károsodott.
- Nálam már megvalósult az euróövezet - jegyzi meg sejtelmesen -, mivel egy belga feldolgozóval közvetlen kapcsolatban állok, s euróban számolunk el. Talán ilyesmi mérsékelheti a hazai piaci kapcsolatok kockázatát.

Gondolatok 2004-ből
"...az átmeneti nehézségeket követően előnyös változásokra számíthatunk. A gabonaárak stabilizálódnak, a kiszámíthatóság előnyös lehet az állattartóknak is. A szőlő-bor ágazatban a szabályozott piac nem kedvez az országosan számottevő borhamisításnak. A bornál árkiegyenlítő hatást várunk az unión belül: jelenleg arcpirítóan keveset, palackonként százhetven forintot kapunk a mindennapok borának számító, szép és karakteres asztali borainkért. Felvesszük tehát az uniós kesztyűt - nyilatkozta Flaisz Ferenc." (Szabad Föld, 2004. február 13.)