Néhány héten múlt a boldogság

- Mi még a mai napig is felszámolás alatt álló szövetkezet vagyunk - cseng vissza füleimben újra és újra a baranyai falucskában, Hegyszentmártonban hallott konok kijelentés. Nem egy beteges elme szüleménye ez, mivel elveszni látszó termelőszövetkezeti üzletrészük ügyében sokan küzdenek arrafelé az igazukért. Ami jelzi: sem az egykori - Hegyszentmártont és Ózdfalut is magába foglaló - Bogádmindszenti (volt) Új Kalász Mgtsz-ben, sem pedig országosan nem jutott nyugvópontra az olykor a "nagypolitika" által is fel-felkapott üzletrészügy.
Kezdetben úgy tűnt: Bogádmindszenten üzletrészügyben minden rendben van. Legalábbis látszólag. Egyetlen illetékes ingerült mondata vitt végül is az ország egyik legszegényebb térségének, az Ormánságnak az északi peremére. "Baranyában már nincsenek mezőgazdasági szövetkezetek, mindegyik társasági formába menekült: bogádmindszenti ügy pedig már régen nincs és nem is volt!" - hangzott a verdikt.
Hol máshol, mint a három, már említett falu körjegyzőségének helyt adó épületben - mellesleg a korábbi téeszirodában - beszéltük meg a találkozót néhány érintettel. Szállingóztak sorjában, miközben Bogádmindszent alpolgármesterét, Pataki Józsefet a helyi viszonyok felől faggattam. Az aprócska faluban 470-480 körül stagnál a népesség. A lakosság fele cigány, sok a vegyes házasság. A munkanélküliség majd' negyvenszázalékos. Legnagyobb foglalkoztató a körjegyzőség három településének önkormányzata. A helyi fűrészüzem és néhány mezőgazdasági vállalkozás úgy tizenöt-húsz embernek ad munkát.
{p}
Elúszott a vagyon
- Valamikor kétszázan jártak dolgozni a téeszbe és a Szentlőrinci Állami Gazdaság itteni telephelyére - emlékszik vissza Pataki József.
Műanyag szatyorral a kezében megérkezik Krécsó József is, aki a helyi kocsmárosné mobilján beszélgetve azonnal letegezett.
- Szevasz! - üdvözöl most is, mintha naponta találkoznánk. Majd, nem csak az idegességtől remegő kézzel, kezdi előszedni papírjait.
- Majd nálatok! - akasztom meg mozdulatait. Utolsóként Budai Vince lép be, akinek állítólag valóságos cikkgyűjteménye van már a témáról. Hozzá indulunk, a közeli Hegyszentmártonba.
Annyit azért kihámoztam a sokfelől rám zúduló beszédfoszlányokból, hogy az eladósodott Új Kalász 1994-ben maga kezdeményezte felszámolását. A folyamat több mint hét évig húzódott, és a megyei bíróság éppen azelőtt hozott határozatot a szövetkezet felszámolásának befejezéséről, amikor az előző választások évében, 2002 elején elkezdték a csődeljárás, végelszámolás vagy felszámolás alatt lévő szövetkezetek üzletrészeseinek kifizetését. Nehéz eligazodni a vélemények dzsungelében. Egyvalamiben van egyetértés: igazságtalanságot követtek el velük.
Időközben Budai Vince házához érünk. A kopottságában is díszes, nagyméretű homlokzat, valamint a hosszan elnyúló melléképületek, színek és istállók árulkodnak róla: nem akármilyen gazdaságot vihettek itt valaha az elődök.
- Szüleimet a termelőszövetkezet szervezése semmizte ki, engem és sorstársaimat pedig annak felszámolása hozott méltatlan helyzetbe - von mérleget a témáról szóló újságkivágásokkal igazolva véleményét. - Az igazságérzetem nem tűri el, hogy ennyire átverték, kigolyózták a tagságot. Évtizedeken át gürcöltek, s egyszer csak kiderült: elúszott a vagyon. Családunknak történetesen hatszázezer forint járt volna. Vagy el sem kellett volna kezdeni az üzletrészek kifizetését, vagy, ha már belevágtak, akkor illő lett volna végigvinni. Állítom, mi még felszámolás alatt voltunk, amikor beadtuk a papírjainkat.
Az egykori szövetkezet két legharcosabb tagja Győrné Tóth Sarolta titkárnő és Harcz Tibor gépkocsivezető. Medgyessy Péternek 220 téesztag nevében írtak levelet, majd Lenkovics Barnabásnak, az állampolgári jogok országos biztosának. A korábbi miniszterelnököt emlékeztették a 2002-es választási kampányban tett vállalására. A kétoldalas levél végén hozzáfűzték: "Nagyon igazságtalannak tartanánk, ha az Ön ígérete ellenére sem kerülnének kifizetésre ezek az üzletrészek." Erre az FVM-ből kaptak amolyan nesze semmi, fogd meg jól választ. Lenkovics Barnabástól személyesen aláírt és az ügyet érdemi módon elemző levelet kaptak 2003 júniusában, amelyben többek között ez áll: a felszámolás alatt lévő szövetkezetek üzletrész-tulajdonosai a 2002. január 30-ától hatályos kormányrendelet alapján 2002. szeptember 30-áig kezdeményezhették az állami felvásárlást. "A miniszterelnök úrnak küldött ajánlásomban indítványoztam: az 1992. évi kibocsátáskori névértéken vásárolja meg az állam a már megszűnt szövetkezetek üzletrészeit is. Ezt követően jelent meg az a kormányhatározat, amely a felszámolt szövetkezetek tagjainak a névérték 30 százalékos, kárpótlás jellegű kifizetéséről rendelkezik" - áll egyebek mellett a biztos levelében.
A valóságban azonban eddig nemhogy száz-, de még harmincszázaléknyi pénzt sem kaptak.
{p}
Kinek az érdeke?
Késő délután nyitok be Harcz Tiborék házának kapuján. A portáról csecsemőt dajkáló, középkorú asszony tessékel a konyhába. A kilenc hónapos kisded Harcz Zoltán névre hallgat, és nem unoka - miként azt első látásra véltem -, hanem saját gyermek.
- "Besikeredett", ahogy mondani szokás - pironkodik az asszonyka -, a bátyja már húszéves.
Megérkezik a kertből az 1956-ban született, immáron kopaszodó ifjú apa is. Nemrég érkezett haza a tíz kilométernyire fekvő Görcsönyből. Sok-sok próbálkozás után, két éve talált ott munkát egy vegyipari üzemben.
- Örülök, hogy dolgozhatok - közli kurtán. - Zsuzsa Barcson érettségizett, neki a szövetkezet volt az első munkahelye, magam '81 és '94 között sofőrként dolgoztam a téeszben. Kettőnknek félmillió forintja bánja a kései - vagy korai - felszámolást. Hogy kinek az érdeke volt ez, arra senki nem tud válaszolni.
- A falu végén megtalálja Cápát - igazítanak útba, amikor Krécsó József iránt érdeklődöm. Róla legtöbben úgy beszélnek, mint aki régen ügyes kezű szerelő volt, most viszont nem találja sem a helyét, sem régi önmagát. A 47 éves, nőtlen férfi beteg édesanyjával egy kis házban lakik. Több mint húsz éve már, hogy négyest nyert a lottón. A nyeremény harmadáért, húszezer forintért azonnal vett a piacon egy arany karórát, ami nagy szó volt akkoriban. Cápa díszítette a számlapját, innen hát a beceneve. Már nincs meg a becses darab, egy ékszerésznek adta el tízezerért.

Megmondom őszintén...
A tornácon beszélgetünk, most is a papírokkal hozakodik elő. Csakhogy már nem remeg a keze.
- Hírlik, téged a munkanélküliség az alkohol prédájává tett - terelem el a szót feltűnés nélkül az üzletrészekről.
- Hát, megmondom őszintén, a haverokkal a kocsmában talál...kozunk - csuklik egyet. - Veszünk egy-két újságot, megiszunk egy-két pohárka bort.
Cápa 1994 óta nincs állásban. Rendszeres jövedelme az önkormányzat havi 17 200 forintos szociális segélye.
- Vannak gondjaim - mered a távolba. - Nem vesznek fel dolgozni sehová, eljárok ide-oda. Jobb kilátások nincsenek.
{p}
Késedelem és kifogás
A Baranya Megyei Cégbíróság nyilvántartása szerint a bogádmindszenti szövetkezet felszámolása 1994. november 4-én kezdődött. Minthogy a hitelezői igények besorolása miatt kétszer is kifogással éltek, ezért az elhúzódó bírósági ügyek miatt a felszámoló csak 2001. augusztus 13-án nyújtotta be záróanyagát. A Baranya Megyei Bíróság 2002. január 12-én jogerőre emelkedett végzésével a szövetkezetet megszüntette. A felszámolt szövetkezetek üzletrészeinek kifizetéséről intézkedő kormányrendelet viszont 2002. január 30-án lépett hatályba.
A Balmazújvárosi Üzletrész-tulajdonosok Érdekvédelmi Bizottsága (BÜÉB) 2005. május 18. dátummal felhívást tett közzé, amelyben felszólítja a már felszámolt, ezért üzletrészüktől eleső tulajdonosokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Kifogásolják, hogy 1992. évi üzletrészeik névértékének csupán 30 százalékát akarják kifizetni, holott a választások idején azt ígérték: mindenkinek kifizetik a teljes üzletrészét. A BÜÉB szerint országosan mintegy kétszáz mezőgazdasági szövetkezet 140 ezer üzletrészeséről lehet szó, a nekik járó pénz pedig harminc-negyvenmilliárd forint. A lapunk által megkérdezett szakértők az összeget túlzónak tartják.