Lépre csalta a méheket

Nem akármilyen méhészfarmon járunk: ezt a világ zajától távol eső, felújított töttösi kúriát bemutatóüzemmé nyilvánította a minisztérium. Tulajdonosa, Pohl gazda - a címhez méltóan - hatalmas felkészültséggel mesél diákcsoportoktól az uniós küldöttekig, turistáktól a szakmai érdeklődőkig mindenkinek. Különleges méhészeti gyűjteményét nekünk is bemutatja: vannak itt kínai kaptárak és szögletes, múlt századi kasok, valamint néhai méhészek teljes hagyatéka a méhek között őrzött (biztos, ami biztos!) takarékbetétkönyvvel és szerelmes levéllel. Végül terítékre kerül az a kerek dobozba zárt lépes méz is, melynek technológiája Európa-szerte egyedülálló.
- Eddig kizárólag akácmézből készült, üvegbe csomagolt lépes mézet lehetett kapni. Az új módszer azonban lehetővé tette, hogy bármely erdei tisztás nyári vadvirágaiból elő lehessen állítani. Behelyezzük a kaptárba a csomagolóanyagot, majd a méhek beleépítik a lépet, meghordják mézzel, legyen az hárs, gesztenye vagy épp az erdei tisztások gyógynövényeiből származó méz. Vannak más próbálkozások is, de ezt a kerek, az uniós szabványoknak megfelelő megoldást mi szabadalmaztattuk - mondja Pohl Oszkár.
{p}
A technológia - amellyel a méhész már szakmunkás korában találkozott a külföldi szakirodalomban - Amerikából származik. Ifjúkori incselkedése a lépesméz-készítés forradalmasításával végül egy PHARE-programnak köszönhetően vált komolyabbá.
- Kanadából érkezett szakemberek segítségével ültettük át a módszert a hazai viszonyokra. Miután összeállt az elmélet, szabadalmaztattam a technológiát. Most a terjesztés a fő feladat. Hazai körökben számos méhész dolgozik már a módszeremmel, és vannak partnereim a szomszédos államokból és Németországból is. Emellett saját és környékbeli méhészetek termékeit is értékesítem. A folyékony mézzel ellentétben lépes mézből nincs túltermelés, nem tudok annyit előállítani, amennyit meg ne vennének - mondja Pohl Oszkár.
Hazánkban évente átlagosan csupán fél kilogramm mézet fogyasztunk fejenként, miközben az európai uniós átlag másfél kiló.
- Sajnos az emberek szívesebben áldoznak alkoholra, hiszen az mámorít. A méztől nem lehet megrészegedni, azzal "csupán" egészségesen lehet élni - kesereg a mester. Pedig a méhész sokat próbált tenni az ügyért. Volt brüsszeli küldött, az országos vezetőség tagja, szervezkedett a térségében. Most újabb ötlettel állt elő: apiterápiás egyesületet alapítana.
Az apiterápia: gyógyítás a méhek által előállított anyagokkal, termékekkel, mint amilyen a propolisz, a méhkenyér, a méhméreg, a méhpempő, a virágpor és a lépes méz. Külföldön már jól bevált.
Újító lendületét látva nem is gondolnánk, hogy Pohl gazda eredetileg festőművésznek készült. A sors helyett poroszos szellemben nevelő édesapja szólt közbe, mondván: "Belőled rendes ember lesz, fiam!" Így hát az ifjú Pohl kitanulta a családjukban több mint százéves hagyományú mesterséget. Közben persze beleszeretett.
- Csodálatos világ a méheké. Rend uralkodik köztük, mindenkinek megvan a saját szerepe, öröm nézni, ahogy átsiklanak egyik korszakuk teendőiből másik életszakaszuk munkájába. Harmóniában élnek a természettel. A nap alapján tájékozódnak. Ők még az égre néznek, az ember már csupán a földre - mondja a méhész, aki a szorgos rovarok segítségével öt gyermeket tart el. Távozóban nekem is, fotós kollégámnak is kezünkbe nyom egy-egy új, kerek lépes mézet. Fedelére a címkét saját kezűleg festette...