Nem értik, mi a bajunk

Magyarországra látogatott a múlt héten az Európa Parlament mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottságának kilenc tagja Jean-Claude Fruteau helyettes elnök vezetésével, hogy személyesen szerezzenek tapasztalatokat a magyar mezőgazdaság csatlakozás utáni helyzetéről. A látogatást Tabajdi Csaba, az Európa Parlament MSZP-s képviselőcsoportjának vezetője szervezte azzal a céllal, hogy a javarészt régi tagállamokból származó képviselők jobban tisztába jöjjenek az újonnan csatlakozó tízek mezőgazdaságának erősségeivel és gyengéivel. A látogatás során legtöbbször mégis arról a versenyhátrányról volt szó, melyet az okoz, hogy az Európai Unió által finanszírozott agrártámogatások ezekben az országokban csak 2013-ban érik utol a régi tagállamokban folyósított összegeket.
A látogatás első napján a parlamentben fogadta a delegációt Szili Katalin házelnök és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, ezt követően az érdekképviseletek és a terméktanácsok számolhattak be a csatlakozás tapasztalatairól. Néhány területet kivéve a négyperces beszámolók rohamosan csökkenő termelésről, munkanélküliségről, az alacsonyabb agrártámogatások miatti súlyos versenyhátrány által okozott visszaesésekről szóltak. Vitára pusztán azért nem került sor, mert nem volt rá idő, egyébként az Európai Parlament képviselőit láthatóan sokkolta a panaszáradat - részben, mert úgy vélték, hogy a felsorolt problémákért nem kizárólag az uniós csatlakozást kell okolni, részben pedig azért, mert az agrártámogatások kérdését is rendező koppenhágai szerződést a magyar fél is aláírta, és ezt az Európa Parlament mezőgazdasági bizottsága még ha akarná, sem tudná módosítani.
A második és a harmadik napon több alföldi gazdaságot látogatott meg a delegáció. A szentesi Árpád Agrár Rt. termálvízzel fűtött zöldségtermesztő üvegházait látva többen megjegyezték, hogy ha ilyen olcsó energia van kéznél, és azt ilyen ügyesen használják ki, a helyzet mégsem olyan rossz, mint ahogy azt előző napon hallották.
{p}
A mórahalmi Mórakert Szövetkezet logisztikai központjában tartott előadáson komoly vita kerekedett: Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester arról próbálta meggyőzni az európai parlamenti képviselőket, hogy a hasonló tészek helytállnak a mezőgazdasági termények piacán, ugyanakkor vidékfejlesztési feladatot is ellátnak. A kutatás-fejlesztésben, a logisztikai feladatok ellátásában, a gazdáknak való tanácsadásban vállalt szerepük miatt ezeknek a szervezeteknek a vidékfejlesztési forrásokból kellene támogatásban részesülniük, míg azoknak a termelőknek, akik rajtuk keresztül értékesítik árujukat, hozzá kellene jutniuk a közös agrárpolitika első pillérét képező versenytámogatásokhoz. Szavai komoly ellenkezést váltottak ki, azzal együtt, hogy a delegáció elismeréssel adózott a vidékfejlesztési feladatokat a versenyben való kemény helytállással ötvöző Mórakertnek. - Egészen eltérő képet kaptunk a magyar mezőgazdaságról Budapesten az érdekképviseletektől, illetve vidéken - nyilatkozta lapunknak Jean-Claude Fruteau, a bizottság helyettes elnöke. - A parlamentben tartott találkozón mintha minden baj forrásaként az uniós csatlakozást jelölték volna meg. Vidéken viszont olyan kreatív, jó kezdeményezéseket láttunk, amelyek bizonyítják, hogy a magyar mezőgazdaságnak megvannak a maga erősségei. El kell fogadni, hogy a tízek csatlakozása óta egy hajóban evezünk: nem egymás ellenfelei, hanem egymás partnerei vagyunk, a versenytársakat az unión kívül kell keresni. A mezőgazdaságunk vagy együtt virágzik, vagy együtt pusztul.

Érdemi vita is volt
Az európai parlamenti delegáció látogatása tájékozódó jellegű volt. Tabajdi Csaba azért kezdeményezte, hogy a bizottság tagjai tisztában legyenek a tízek problémáival és a magyar sajátosságokkal. A bizottság vezetője ugyan diplomatikus és udvarias általánosságok ismételgetésénél többre nem vállalkozott, ennek ellenére többször sikerült érdemi vitára sort keríteni. A legtöbb szó a koppenhágai szerződésről és az ennek folyományaként fellépő tartós versenyhátrányról esett, amelyről a találkozó végén Lajosmizsén a német Heinz Kindermann és a holland Albert Jan Maat is úgy nyilatkozott: nem látják elképzelhetőnek, hogy a magyar agrártámogatások 2013 előtt utolérjék a régi tagállamok szubvencióinak szintjét. Tabajdi Csaba azt tette hozzá: egy általános költségvetési reform során viszont ki lehetne harcolni a régi tagállamokkal egyenlő feltételeket. Erre az ad némi reményt, hogy az unió kasszája már 2013-ig sem tartalmaz elég pénzt a mostani szintű agrártámogatások fenntartására.