Nem az állam kosztosai

Nem egyszerű ma a paraszti élet és munka szépségeiről szólni, mikor sokan "kimúló modellt" látnak a parasztgazdaságban. "Középkor" - szólta le nemrég egy brandenburgi. Náluk a fordulat után is fennmaradt a 2500 marhát tartó, 8000 hektáros nagyüzem. A munkaidő szabályozva. Tulajdonos és alkalmazottak jövedelme jó. Biogáztelep ad korszerű energiát.
A bajor parasztnak keményebb sors jutott. Termékei darabköltsége magasabb, mint a tömegtermelésé. Olcsó import nyomja az árait. Jövedelme a bajor átlag alatt van. Önértékelése aggasztó szinten. Többek közt azért, mert nem érzi, hogy számíthat a politikára. Baj van a paraszti gazdaság utódlásával is. Nem minden lány akar parasztgazdáné lenni. Még csak nem is minden parasztlány. A kisgazdaságokban gyakorta örökös sem akad. Mert aki parasztizál, az sok munkával se lesz gazdag.
A parasztember számára fontos, hogy kilépjen az "örökös vesztes" szerepéből. Önmagával és a társadalommal is tudatosítania kell, hogy léte ugyanolyan pótolhatatlan a társadalom rendes működéséhez, mint mondjuk a rendőrségé vagy az igazságszolgáltatásé.
Millendorfer igazolta, hogy a bajor szabadállamnak a paraszt nem kiadást jelent, hanem eurómilliárdok megtakarítását. Ez alapja lehet a paraszti önbecsülésnek. Nem vagyunk az állam kosztosai! Sőt mi támogatjuk az államot! A társadalom számára a paraszt tartja fenn a tájat. Egészséges élelmet termel. Állatait, léttársainkat fajuk, fajtáik igénye szerint őrzi. A paraszt nélkül elszennyeződik a víz, elvész a talajok termékenysége. Ezt mindenkinek tudnia kell, aki falatot emel a szájához.
A paraszt az istállóban és a földjein is az "élet műhelyében" van. Közvetlen részese a természet áldásainak, teremtő erők beavatottja. Ám szenvedője zord időjárásnak, és érheti baj az istállóban vagy magányosan a földeken is. Így tanul meg azzal boldogulni, ami a sorsa. Ez adja számára az erő és a biztonság belső tartását. Így ismeri föl, hogy képes megállni a maga lábán.
A paraszt maga vezérli életét, hisz övé a gazdaság. Építő szabadsága nagyobb, mint az alkalmazotté vagy akár a politikusé. Tiszteli elei munkáját és hagyatékát: az ő vállukon áll mai parasztként. A parasztkenyér, parasztszekrény, parasztlakoma, parasztfestészet szavak ma is jól csengenek. Saját ízlése van öltözködésben, lakókörnyezete formálásában, a hagyományhoz való viszonyában. Ezért lehet paraszti önbecsülése.
Reggelente nem rohan vonatra. Nem vesztegel órákat városok forgalmi dugóiban. Konyhájára saját földjéről kerül a zöldség. És hétvégén se kell "zöldbe" mennie, mert "háznál van" a zöldövezet. A parasztot nem kell győzködni arról, hogy milyen előnyei vannak, ha több nemzedék él együtt a családban. Gyermekei nem szenvedik nagyszülők hiányát. S majdan ő se kényszerül szeretet(pótló)házba. A gyerek számára fölbecsülhetetlen kincs az ilyen család. Ma már tudjuk, hogy az elsorvadt emberi viszonyok hány iskolai kudarc okai.
De számtalan egyéb életértéket is "termel" a paraszt, amelyre rászorul a modern társadalom. Ilyen a fenntartható paraszti gazdálkodás mintája. A jövő iránti felelősség, hogy ne csak magunkra s a mára gondoljunk. Hisz az értelmes élet alapja egy átlátható, nagyobb egészért való cselekvés. A paraszti gazdaság ilyen nagyobb egész. Megélhető, megvalósítható benne az embertársainkkal s minden teremtménnyel való szelídség. Így válhat a társadalom megújító sejtjévé.
Kérdezhetik: kiről is beszélek? Létezik még ilyen paraszt? Vagy van-e már újra? Nem a tegnapi parasztság eszménye ez? Lesz ebből megélhetés? Hiszem: ez a foglalkozás nemcsak a jövedelemért marad fenn. Hanem azért is, mert örömet ad. Ám az életöröm közgazdasági tényező is. Jól jár vele minden ország.

(Fordította: Győri-Nagy Sándor-Kelemen Janka)