Hat hétig tartó vesszőfutás

- Tavaly december 13-án délután ért a csapás - emlékszik vissza Xuan. - Jött egy fax a minisztériumból, miszerint meg kell szüntetni a KÁTKI bankszámláját. Faxon érkezett a "megsemmisítő okirat" is, amelyben az állt: a miniszter az év fordultával összevonta a herceghalmi nagy- és a gödöllői kisállat-tenyésztési kutatóintézetet. Dermedten álltunk a diktátum előtt, mivel az intézet 53 dolgozójával korábban erről senki sem egyeztetett. A férjem inkább nyugtatni próbált. "Miért mennénk tönkre? Tető van a fejünk fölött, akad ennivaló meg némi tartalék, s különben is: a nehéz helyzeteket te mindig megúszod. A sors kezében vagyunk, s ne feledd: neked jó az őrangyalod" - zárta le a témát. Valóban, fűztem tovább magamban a gondolatot. Ha isten, a sors, a rajtam kívül álló erők úgy akarják, akkor szegény kutató maradhatok. Ha nem, akkor bármi más, még gazdag kereskedő is lehetek. A buddhizmus szerint minél többet élsz, annál bölcsebb leszel, s a következő szakaszában jobb lehet az életed. Változnom kellene? Más szintjét, színét megkóstolni az életnek? - elmélkedtem. Ez egy filozófia, de amíg lehet, küzdök az igazságért, egyeztem ki önmagammal.

Minden vagy semmi?
- Közeledett a karácsony, munkatársaim mégsem estek pánikba. Olyannyira valószínűtlennek tartották a döntést, s tapasztalhatták néhányunk harci kedvét, tettrekészségét. A média segítségével világgá kiáltottuk, milyen méltánytalanság ért bennünket. Újabb fax érkezett december 16-án, amelyben a felügyeleti szerv közölte: nincs nyilatkozattételi jogosultságunk. Nem adhattunk választ a sajtó kérdéseire. Gödöllő parlamenti képviselő polgármesteréhez és a térség másik országgyűlési képviselőjéhez, valamint a tudományos dolgozók szakszervezetéhez fordultunk. Ők karácsony előtt két nappal sajtótájékoztatót hívtak össze. A minisztériumot egy megfigyelő képviselte, mindenféle felhatalmazás nélkül.
- Még soha nem ünnepeltem így. Karácsony után a minden vagy semmi következik? Csöndes szeretetben teltek a napok. Meditáltam. Ha nagyon ragaszkodsz valamihez, akkor annak rabjává válsz. Elvégre nem halok bele, ha megszűnik a KÁTKI. Mindenre elszántam magam: jöjjön, aminek jönnie kell. Meghívtam Fogarasiné Deák Valéria képviselő asszonyt, mert úgy láttam, emberi módon viszonyul az ügyünkhöz. Gémesi György MDF-es, Fogarasiné MSZP-s. Nem akartunk ellenzéki-kormánypárti vitát. Helyzetünk tisztázása politikamentességet kívánt.
- A képviselő asszonnyal december 30-án tucatnyian beszélgettünk órákon át a KÁTKI feladatáról, a baromfi génbank Herceghalomra költöztetésének anyagi, emberi és tudományos vonatkozásairól, a felmerült ingatlanmanipulációkról, híresztelésekről. Valériával szóba álltak az FVM-ben.
{p}
Új év, új helyzet
- A herceghalmi kollégák január 3-án jöttek át hozzánk először megnézni és megbeszélni, mivel is járna az áttelepítés. Hamar rájöttek: az a legjobb, ha a helyünkön maradunk. A teljes költözés ugyanis nekünk a megszűnéssel lenne egyenlő, nekik pedig a teljes anyagi csődöt hozná. A vezetők hozzáláttak egy elfogadható kompromisszum kimunkálásához. Az FVM politikai államtitkára, Fogarasiné társaságában, január 9­én eljött meghallgatni a gödöllőieket és csillapítani a kedélyeket, nem múlt el ugyanis nap, hogy a sajtóban ne lett volna téma a "KÁTKI-ügy". Nem furcsállja-e, hogy egyszer sem tárgyalt együtt az FVM a gödöllői és a herceghalmi kutatóintézetek igazgatóival? Miként lehet megtiltani több mint félszáz ember véleménynyilvánítási jogát? Ezt kérdeztem tőle én, egy kevésbé demokratikus ország szülötte. Az államtitkárt meglepte a kiállásunk, különösen pedig az a derültség, ami, nyilvánvalóan az ő téves informálásának köszönhetően, azt a kijelentését fogadta, hogy "a dolgozókat időben tájékoztattuk".

Kakas után kutya
- Január 25-én részt vettem Gémesi György és Gráf József intézetünkben tartott nyilvános tájékoztatóján. A miniszter elismerte: az átszervezés nem volt hibáktól mentes, ám a tanulságokat levonták belőle. Ettől függetlenül az átalakításra szükség van. Rátky József herceghalmi igazgatónak a jövőre vonatkozó javaslatait elfogadta. Eszerint a baromfifélék többsége Gödöllőn marad, bizonyos laborvizsgálatok Herceghalomra kerülnek át. Nem is rossz, gondoltam, habár az ördög a részletekben van... Talán jobbra fordulnak a dolgaink, s folytathatom vietnami, az ottani madárinfluenzával is összefüggő kutatásaimat. A január 29-i holdújévet mindenesetre felhőtlenül ünnepeltem az itteni vietnami közösséggel. A múlt év a Kakas jegyében telt, s nem végződött valami jól. Talán az idei, a Kutya éve szerencsésebb lesz.

Partizánból kutató
Do thi Dong Xuan Dél-Vietnamban született. 1968-tól 1971-ig, 14 és 17 éves kora között partizán volt a Felszabadítási Front oldalán. Sem vért, sem holtat nem látott, mivel az őserdőben folyton vonuló illegális kormány kulturális miniszterének titkáraként ténykedett. Polgári családból származik, francia nyelvű általános iskolába járt. Észak-Vietnamban érettségizett 1975-ben, az amerikaiak fölött aratott győzelem évében. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen ismerkedett meg egy fiatalemberrel, akivel hazájának minden tiltása ellenére összeházasodott. Két gyermekük született, akiket magyar keresztény szellemben neveltek, annak ellenére, hogy ő maga buddhistának vallja magát. Férje a Szent István Egyetem professzora, Xuan pedig a régi magyar baromfifélék megőrzésének és a hasonló vietnami programok fejlesztésének elkötelezett kutatója.