Csak a tisztás gazdátlan

Reggel kilenckor egy szűk kecskeméti irodában ücsörgünk, az asztalon térképek, rajtuk sárgával satírozva az árverésre bocsátott telkek. A Nemzeti Földalap Bács-Kiskun megyei irodavezetője, Farkas István ismerteti a szabályokat: a kikiáltási ár alá nem lehet menni, egyébként tízszázalékonként emelik az árat egészen addig, amíg már csak egy ember tartja a licitet. Kizárólag egyértelműen magasabb ajánlattal lehet nyerni, vagyis ha két egyforma licit van, akkor valakinek tovább kell emelnie, vagy a másik félnek vissza kell lépnie ahhoz, hogy az árverés eredményes legyen.
Négy vevő ül most a szobában, ebből az első, három és fél hektáros kecskeméti földre hárman licitálnak: egy fiatalabb, harminc körüli, bajuszos férfi, egy meghatározhatatlan korú, ide-oda cikázó szemű bomberdzsekis úriember meg egy idősebb, bajszos gazdálkodóforma. Kikiáltási ár: egymillió-hatszázezer forint, mindenki tartja. Tíz százalékkal emelik a tétet, vagyis most egymillió-hétszázhatvanezerért kínálják a földet. Megint mindenki felemeli a kis táblácskáját. Újabb tízszázalékos emelés - a bomberdzsekis férfinak ez már sok, de a fiatal és az idősebb bajszos továbbra is licitál; végül a negyedik körben az öreg egyedül marad. Farkas István kezében az árverési kalapács, azzal kopogtat az asztallapon, de nagyon óvatosan.
A következő körben a bomberdzsekis és egy eddig hátul helyet foglaló, kedélyes, ősz szakállú, középkorú férfi ül asztalhoz. A cikázó szemű idegen megint csak a kikiáltási árat tartja, utána átengedi a terepet a másiknak, aki láthatóan jobban ragaszkodik ahhoz a bizonyos darab földhöz. Ezzel vége is a kecskeméti földek mai dobra verésének, a licitálók egy része elbaktat, hogy felvegye az árverési előleget. A győztesek az irodában maradnak, hogy segítséget nyújtsanak a szükséges papírmunkához. Mindketten mezőgazdasággal foglalkoznak, és saját ingatlanjaikkal szomszédos földeket vettek meg. Ezért tartották makacsul a licitet, máskülönben a saját területeik közé idegen rész ékelődött volna. Nincsenek nyilatkozós kedvükben, inkább a bomberdzsekist találgatják, kiféle-miféle lehet: az biztos, hogy nem a környékre való. Itt mindenki ismeri a másikat. Az ősz szakállú férfi rá is vigyorog az első nyertesre:
- A kárpótlás izgalmasabb volt, igaz-e, János?
A következő árverés fél óra múlva kezdődik, addig igyekszem többet megtudni az eddigiekről.
- Általában hárman-négyen licitálnak, és eddig, egy kivételével, minden földdarab elkelt. Az kikiáltási áron sem kellett senkinek; igaz, hogy egy magánerdőbe beékelt kis tisztás volt - meséli Farkas István. Már csak azért sem folynak itt olyan nagy harcok, mert csak a tíz hektár alatti földeket árulják árverésen, a nagyobbakat pályázat útján értékesítik. Ott nem csak az dönt, hogy ki fizet többet, vannak egyéb szempontok is. Az árverésen a pénz beszél. Nyolc napon belül át kell utalni a teljes összeget; ha ez nem sikerül, akkor a második legmagasabb összeget licitálóé az ingatlan.
{p}
A következő árverésen bugaci földek kerülnek kalapács alá: bomberdzsekis barátunk megint itt van, és minden licitben részt vesz. Általában tartja a kikiáltási árat, aztán kiszáll, ami pusztán azért bosszantó, mert igazán komolyan csak az szeretné megvenni a földet, akinek a saját területei mellett található. Egy fiatalabb dohánytermesztő és egy állattenyésztéssel foglalkozó korosabb férfi lesz a győztes. Az utóbbi komolyan megorrol az árat felhajtó bomberdzsekisre, ami nem csoda, hiszen miatta háromszázezer forinttal drágábban jutott ugyanahhoz a földhöz. Félre is hívta a folyosón, mondván, jobb volna, ha nem licitálna.
A harmadik körben eddig ismeretlen arc jelenik meg, harmincas, izmos férfi. Most következnek a legértékesebb földek. Öten jelentkeztek, bár a terület körül van egy kis bibi. A földhasználati nyilvántartásba be nem jegyzett haszonbérlő bukkant fel, akinek komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy a területen maradhasson. Vagy ezért, vagy azért, mert az újonnan érkezett emberrel folytattak megbeszélést, de senki nem licitál, még a bomberdzsekis sem; illetve egy nyakas, ötven év körüli férfi igen, de ő is láthatóan csak azért, hogy az újonnan érkezett ne kaphassa meg a földet. Végül ő is enged, az új ember viszi mind a három területet, ebből kettőt kikiáltási áron.
Vége a napnak. Az utolsó vevő láthatóan nem örül az újságírói jelenlétnek, nem is zaklatom. Megközelítem a bomberdzsekist, akiről közben megtudtam, hogy majd' minden árverésen itt volt. Mire kell neki annyi föld, ráadásul mindenfelé, már-már válogatás nélkül?
- Akinek itt nem lesz földje - válaszolja -, az földönfutó lesz. Ezek a területek mind fel lesznek javítva. Az a lényeg. Jó kezekben legyen a föld - mondja, majd eltrappol (lapátkeze a zsebében) a pénztárba, felvenni az árverési előleget. A mai napon semmit nem vásárolt.

Árverési tapasztalat
A mostani földárveréseken a Nemzeti Földalap kezelésében álló, állami földek kerülnek kalapács alá. Egy részük a Földért életjáradék program keretében került állami tulajdonba, és a befolyt pénzösszeg egy részét is a program folytatására fordítják. A március óta folyó értékesítés birtokpolitikai célja elsősorban a kis és közepes gazdálkodók földhöz juttatása, illetve a birtokaik tömörítése. A birtokra vágyó gazdák kedvelik ezt a vásárlási formát, hagyományos úton ugyanis bonyolult földet venni: a szomszédok, falubeliek elővásárlási joga miatt korántsem biztos, hogy a kiszemelt területet meg is kaphatjuk; ilyen probléma árverésen, pályázaton nem merülhet fel.
A Kecskeméten tartott árverés tanulsága az volt, hogy jelenleg valóban a célcsoport, tehát az aktív kis- és középbirtokosok nyerik a liciteket. Komoly spekulációra azért sem lehet számítani, mert lefelé nem lehet licitálni, vagyis az NFA csak reális értéken ad el földet.