Lámpással keresik a disznót

- Történelmi mélyponton áll az állatállomány - mondja Kiss György, a Borotai Sertéshús Zrt. Igazgatója. - Csakhogy most már Nyugat-Európából sem hozhatnak be húst a feldolgozók, részint, mert nem éri meg, részint, mert ott sincsen elég.
Kezdjük azzal: miért nincs idehaza sertés? Köztudott, hogy a területalapú támogatás miatt európai uniós támogatáshoz legegyszerűbben gabonának az intervenciós áron való értékesítésével lehetett jutni. A támogatási rendszer azonban kifejezetten az állattenyésztés, közelebbről a sertéstartás ellen dolgozott. Az unió régebbi tagállamainál jóval szigorúbb környezetvédelmi normákat tettünk kötelezővé, majd vontunk vissza, nagy környezetvédelmi beruházásokba hajszolva a versenyképesebb cégeket, fizetésképtelenségbe sok kisebbet. Ugyanakkor az eltérő szavatossági szabályok miatt - a fagyasztott hús szavatossága nyugatabbra három hónap, nálunk hat - az unióból bejöhetett az ott romlottnak, nálunk még zamatosnak minősülő sertéshús. Ez a készlet nagyjából mostanra elfogyott. Megettük.
Időközben a kistermelői bázist szétzilálta a nyomott áron behozott nyugati hús: egyes számítások szerint a termelők hatvan-hetven százaléka lépett ki az üzletágból vagy ment tönkre. Ebben jelentős szerepet játszott, hogy a nagy vágóhidak egy része olyan pénzügyi befektető kezébe került, aki nem tartotta életben a termelői bázist, csak lerabolta a céget, majd továbbállt. Jellemző példa erre Szeged környéke: két éve a Pick Rt. átszervezése kapcsán hat sertéstenyésztővel beszéltem, akik fejenként ötven-száz állatot hizlaltak évente. E cikk írásakor újra felhívtam őket. Kiderült, már egyikük sem foglalkozik disznótenyésztéssel. Ezek a termelők most kezdenek hiányozni, most, hogy a nyugatról érkező olcsó hús özöne elapadt.
A forint árfolyama romlott, ami azt jelenti, hogy az euróban megvásárolható importáru jóval drágább. Ráadásul külföldön sincs elegendő hús, mert az idei nyár Nyugat-Európában aszályos volt, drága lett a takarmány, ami megint csak felfelé nyomja a húsárakat. Itthon emelkedik az energiaár, felfelé kúsznak a munkabérek közterhei, és ezek mind-mind beépülnek a sertéshús árába, nemcsak emelve azt, de további termelőket kényszerítve arra, hogy bezárják a kaput. Hogy érzékeltessük a nagyságrendeket: Borotán mintegy száz embert foglalkoztatnak, és a megszorítások az ő alkalmazásukat fejenként évi egymillió forinttal drágítják meg. Ezt kell majd a boltban megfizetnünk.
Vitatott, hogy a madárinfluenza mennyiben növelte a disznóhús iránti keresletet. Van, aki szerint ez is hozzájárul a kereslet növekedéséhez, mások úgy vélik, a baromfiágazat válságából a disznósok sem tudtak profitálni.
- Aki egyszer tönkrement, és valahogy újra talpra kecmergett - mondja Kiss György -, az nem fog megint belevágni a sertéstenyésztésbe. A mai fiatalok, már az a kevés, aki a mezőgazdaságban maradt, érzelmi alapon nem termelnek, ők azt nézik, hogy mi éri meg. Elmúlt az az idő, hogy kimegyek az ólba, a cocát mindennap kedvtelve megcirógatom, oszt kedvesen röfög, közben meg ingyen dolgozom.