Tehénistállóból biodízelüzem

Az idén elvitte a hasznot a belvíz. Ezzel a tényszerű kijelentéssel fogad Deme Pál, a gazdaság vezérigazgatója, aki érkezésemkor helyettesével, Sas Jánossal immáron sokadszorra valamiféle válságterven diskurál. A határ mélyebb részein még most is kisebbfajta tavak állnak, ahol vígan díszlenek a vízkedvelő gyomok, a kakaslábfű és társai. Olyan kevés kalászos termett errefelé, hogy a jelentős szarvasmarha- és sertésállományuk takarmányozására elég csupán. Az ilyenkor szokásos bevétel jóformán semmi. Hajdan rizst termeltek a zömében gyenge minőségű földeken, amelyekbe kétséges eredménnyel lehet csak gabonát vetni. A szerkezetváltás egyelőre az erdősítésből áll, de mozdulni kellene másfelé is - morfondírozik Sas János, miközben biodízelüzemük felé tartunk.
- A privatizáció idején, a kilencvenes évek közepén volt ezekben az épületekben utoljára tehén - mondja kísérőm, amint az igényesen kifestett, gépekkel teli épületbe lépünk. Akkor úgy gondolták, hogy a termények - jelesül a napraforgó - további feldolgozása lehet a kivezető út. Hántolót és hidegen sajtoló üzemet építettek. A bolt egészen addig jól is ment, míg a szerb, román és ukrán piacon eladott olajra meg nem szűnt az export támogatása.
Torgyán József minisztersége idején, a kilencvenes évek végén kapott lendületet és pénzt a hazai repce- és napraforgóolajra alapozott biodízelgyártás fejlesztése. Pályáztak és nyertek a kunhegyesiek is: az akkor kalkulált 205 millió forintos beruházáshoz 82 milliós támogatást kaptak. De mivel már meglévő épület átalakításáról volt szó - ahogy az ilyenkor lenni szokott -, többe került a tervezettnél. Az eltelt évek során 450 millió forintra nőtt az olajsajtoló és az észterezőüzem megvalósítása.
Mintha kísértetüzemben járnánk. A gépek, a technológia ezúttal szó szerint készen áll az indulásra, ám rajtunk kívül senki sincs az üzemben. Kifelé jövet Sas János az észterezőben megmutatja azt az automatikus vezérlőegységet, ami az étolajból biodízellé - tehát jövedékiadó-köteles termékké - váló folyadék minden literjét nyilvántartja, s a vám- és pénzügyőrség felé az elszámolás alapjául szolgál.
- Végigéltük a magyar biodízelprogram összes gyermekbetegségét - mutatja Sas János az üzem lelkének számító észterezőt -, de még nem vagyunk a végén. - A kezdet kezdetén literenként hatvanforintos támogatást ígértek a növényi olajból készült biodízelre, ám ebből nem lett semmi. Túlvagyunk a 2003. évi próbaüzemen, amikor 184 ezer liter, a szabványnak megfelelő biodízelt gyártottunk. Az előírások szerint ezt saját traktoraink üzemanyagához kevertük 25-50 százalékban, illetve a tulajdonunkban lévő tiszaszentimrei kft. gabonaszárítójában égettük el. Jövedéki termékről lévén szó, mindvégig szoros kapcsolatban álltunk a vám- és pénzügyőrséggel, ám a szabályozás folyamatos változása miatt még nem került pont a "saját felhasználás" végére.
Traktorosaik szerint a dízel és a biodízel keveréke teljesítménycsökkenést nem okozott. A használat kezdetén az olajszűrőt eltömítette a motorból feloldott lerakódás, ám ez a gond később már nem jelentkezett.
A próbaüzemet követően egy liter bioüzemanyagot sem értékesítettek, minthogy 2005 elejéig csak zárt körben, a repcét vagy napraforgót beszállító termelőknek lehetett volna eladni. Azért a feltételes mód, mert a gázolaj árából a mezőgazdasági termelők mindmáig visszaigényelhetik az áfát és a jövedéki adó nyolcvan százalékát. Az akkori, literenként 230 forint körüli gázolajár így a gazdálkodóknak valójában 120 forintra csökkent. A kunhegyesi üzem viszont egy liter biodízelt 170-180 forintért állít elő, s erre jön még a normál gázolajjal azonos mértékű, 85 forintos jövedéki adó. Tehát a biodízel ilyen áron gazdaságilag sem kifizetődő.
- A jelenlegi jövedékiadó-rendelet szerint csak olyan szervezetnek lehet biodízelt eladni, amelyik "gyártásközi bekeverési jogosultsággal" rendelkezik. Tudomásom szerint Magyarországon csak a Molnak van ilyen - közli a vezérigazgató-helyettes. - Egyetlen kiút maradt tehát, az energiaóriásnak jövedelmezően szállítani. Ez pedig az évi háromezer tonnás kapacitás megduplázásával, a magas önköltség csökkentésével érhető el. Csak így lehet szerény, de biztos jövedelemre számítani mind az üzemünknek, mind pedig a környező repce- és napraforgó-termelőknek.

Tender
Az EU irányelve szerint 2010-re a közösség tagállamaiban forgalmazott üzemanyagoknak 5,75 százaléknyi bioalapanyagot kell tartalmazniuk. Ez év kezdetén a Mol évi 200 ezer tonnás biodízeltendert hirdetett. Szerződést is kötött a kiírásnak megfelelő vállalkozásokkal, miszerint 2008-tól öt évig lehetnek az olajipari cég beszállítói. Osztrák partnerével maga a Mol is belevág az üzletbe, komáromi telephelyén évi 150 ezer tonna kapacitású biodízelüzemet épít. A Mol 120 ezer tonnát vásárol közös vállalatától, 40 ezer tonnát négy magyar cégtől - bábolnai Ökoline Kft., gyöngyösoroszi Envirocomplex, kunhegyesi Középtiszai Mezőgazdasági Zrt. mátészalkai Inter-Tram Kft. -, a fennmaradó mennyiséget pedig Szlovákiából szerzi be.