Gazdaföldtan mérnökszemmel

Igazi ezermester, nincs elromlott masina, ami kifogna rajta. A helyi téeszben gépészmérnökként dolgozott, megszűnte után évekig tanított a szécsényi mezőgazdasági szakközépiskolában. De kezdettől fogva a háztájiban is termesztett ezt-azt, főleg burgonyát, megyéje egykori favoritját.  Majd a rendszerváltás az ő családját is válaszút elé állította. Hogyan tovább? Mit kezdjen gazdálkodó szülei által visszakapott földjével? Döntöttek. Vettek, béreltek is hozzá, és 1994-től kizárólag növénytermesztésből élnek, ma már közel négyszáz hektáron gazdálkodva. Családi vállalkozóként, kft.-ben. Két fiukból - az egyik gépészmérnök, a másik mezőgazdasági technikus - őstermelő is lett, tanárnő felesége pedig esténként szorgosan könyveli, hogy állnak a hitelekkel, melyekből talán sohasem fognak kilábalni. Mosó Ottó nem humornak szánt megjegyzése szerint ugyanis egy mezőgazdasági vállalkozó mindig három lábon áll. Egyik a hitel, másik a pályázat, a harmadik, nyilván a legsatnyább, az önerő.
Nézelődünk a telepen, amelyet Mosó Ottó még a téesztől vett meg annak idején, majdhogynem hadrendbe állítva sorakoznak a gépek. Ez igen: az egykori Zetor-50-es itt már történelem! Kezdetben Németországból hozta és szerelte újjá őket, legtöbbjüket már modernebbekre cserélte. Közöttük látványnak is impozáns egy új univerzális gabonabetakarító, amely műholdkövetéssel is alkalmas munkavégzésre. A harmincmilliós masina a gazda egyik büszkesége, gépberuházási pályázattal jutott hozzá. Másik büszkesége a kialakított tározókapacitás. Az egyik magtár most éppen szójával van tele. Nógrádban még kuriózum, egyedüliként kezdte termeszteni.
- Íme, a jövő növénye! - csurgatja szét a markából. - Akárcsak a repce, a biodízel miatt. Repcét négy éve, szóját csak ez évtől termesztek. Egyelőre kísérleti jelleggel, tizenöt hektáron, de terveim vannak vele. A piaca jó, másrészt pillangós növény, gyökérzete nitrogéngyűjtő baktériumokat termel, ami az agrárgazdálkodás vetésforgójában műtrágyát pótol. A szerves trágyát engedélyezik, csakhogy nekem nincs, mivel állatot nem tartok. Vehetnék éppen, de a szakszerű szétterítéséhez költséges gépek kellenének. Ami kukoricám maradt, elviszik a helyi állattartók, a búzámra meg a városi malom a vevő.
- Gépparkja mérnökhöz illő. Mérnök-tanárból lett aranykoszorús növénytermesztő, tavaly óta ráadásul agrár-környezetgazdálkodó is.
- Első a jó géppark, máskülönben nincs gazdaságos termesztés. Mondok egy példát. Egy hektár területre pontosan két kiló repcemagot elvetni csak speciális vetőgéppel lehet. A szüleimtől és a téeszben lestem el, tanultam el a növénytermesztést. A háztáji volt a gyakorlóterep, amikor pedig már élesben ment a dolog, én, ismerőseim szerint tanári pedantériával, mindig mindent megterveztem. Korszerű géppark híján a gazda kiszolgáltatott. Még az időjárásnak is; sőt, valamennyire azzal együtt is, az idei áradás például a búzám harmadát elmosta. Minden egyéb, a termés mennyisége, minősége, a vetőmag kiválasztása, a talaj előkészítése, a mag elvetése, a növény ápolása, a termény betakarítása viszont már az emberen is múlik. A jó gazda nem a plecsniről ismerszik meg; bár nagyon örültem a kitüntetésnek. Hanem arról, hogy néz ki a földje. Hagyományos módon a gabonafélék teljes vertikumát termesztettem. Sokáig nagy tételben burgonyát is, de a tavalyi 15-20 forintos kilónkénti ártól "besokalltam". Az idén már száz forint, csak éppen krumpli nincsen... A vertikum most öt évig némileg módosult az agrár-környezetgazdálkodással, de főszereplője a búza maradt.
- Miért vágott bele, és miért csak kétszáz hektárral?
- Mert ez a jövő útja! Én egyrészt magabízó, másrészt bizonytalankodó ember vagyok. Minél többet tudok, annál több bennem a kétely. Szinte úgy töltöttem ki tavaly a pályázatot a fiaimmal, mint egy lottószelvényt. Vagy bejön, vagy nem. Nevettek is rajtam: "Miért szorongsz? Ugyan ki nyerne, ha te nem!" Kishitűségem okán nem mertem bevállalni a teljes földterületet, pedig megtehettem volna. Hiszen egyáltalán nem nehezek a feltételek. Sem a speciális vetésforgó a kötelező húsz százalék pillangóssal; napraforgót viszont ötévente csak egyszer vethetek. Az sem, hogy egymást követő évben ugyanaz nem kerülhet a földbe. Van, ahol tilos műtrágyázni, ahol nem, ott hektáronként 170 kiló engedélyezett. A talaj ötévenként kötelező mélylazítását egyébként is elvégezném, akárcsak a sorközművelést, és sorolhatnám még. Véleményem szerint a hosszú távra tervező, gondos gazda ezektől az előírásoktól nem sokban eltérve teszi a dolgát, ha nem akarja a földjét kizsigerelni. És még fizetnek is érte hektáronként 19-20 ezer forintot, hogy megőrizze földje termőképességét, védje tisztaságát, kevesebb hitelt vegyen fel és hogy szermaradványoktól mentes, minőségi terméket állítson elő. Csupa olyat kérnek tőle, ami növeli egy gazda respektusát.
- Vagyis önnek bevált. Elégedett a támogatás mértékével?
- Ajaj! Ha öt év múlva lesz még rá lehetőség, az összes földemet beviszem. Volt, aki megriadt, visszalépett, mikor elolvasta a feltételeket. Félt az ellenőrzés szigorától, a támogatás esetleges visszafizetésének kötelmétől. Mivel én továbbra is majdnem minden hasznot visszaforgatok a gazdaságomba, azt mondom, nincs visszaút. Az agrár-környezetgazdálkodás egyfajta előremenekülési lehetőség. Nem csappant meg tőle a terméshozam sem. Aki jó technológiával dolgozik, annál ez nem történhet meg. A legnagyobb öröm az volt, hogy a támogatást eddig mindig aratáskor, nyár végén fizették, amikor legjobban kell pénz, bevétel viszont még nincs.
- Az átvevők is értékelik termékeinek tiszta és jó minőségét?
- Nem nagyon. Külön történet a velük való hadakozás. Magtárak nélkül már gutaütést kaptam volna. Mert az árak sokszor olyan nyomottak, hogy ráfizet, aki nem tud kivárni, és mindjárt az aratás után eladja a terményét. A felvásárlók pedig se a repcéért, se a napraforgóért, általában soha semmiért nem fizetik meg a minőséget. Közvetlenül a feldolgozókhoz nem mehetünk, tőlünk, a kis tételre hivatkozva, nem vásárolnak. Integrátoraink sem állnak a helyzet magaslatán. Magunkra vagyunk hagyatva. Az uniós gazdálkodáshoz szerintem fontos lenne, hogy mi, termelők is szövetkezzünk egymással terményeink nagy tételű eladására. Hogy a gazdák ne csak "géperejüket", az eszüket is megtanulják használni.