Vörösbor libagágogással

A kilencvenes évek közepén indult a hegyközségi rendszer, ami valójában a bortermelők önkormányzati képviselete. Most éppen azon fáradozik a testület, hogy megvédje a környék borainak jó hírét. Hogy mitől? Hát attól, hogy több bor kerülhessen piacra annál, mint amennyi ténylegesen megterem a 2100 hektárnyi villányi szőlőkben. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. Hogy miként lehetséges kijátszani a meglévő előírásokat, erre a borász egy jó példát mondott. Bárki megvásárolhat Villányban, teszem azt, öt termelőtől száz-száz liter bort. Az illető hazafuvarozza a borát, aztán elmegy a saját hegybírójához, aki összevonja az öt tételt, és kiadja a villányi származási bizonyítványt, amely elkerül az Országos Borminősítő Intézethez. Csakhogy ott az ötszáz liter helyett a papíron már ötezer liter szerepel. A hegybírók olyan autonómiát élveznek, hogy az íróasztaluk fiókjában - hacsak nyomozati ügy nem indokolja - nem kotorászhat idegen, így képtelenség felgöngyölíteni, hol szaporodott meg a villányi nedű. Ez ellen úgy védekeznek, hogy az árusnak vissza kell jönni a villányi hegyvidéki titkárhoz, és csak ő vonhatja össze a külön-külön vásárolt tételeket.
Lássuk most a magyar kikericset: jó idő esetén már januárban nyílik, nyilván a korai ébredés miatt esett rá a választás, hiszen a jó borász is dolgozik egész éven át. Elvileg tehát aki kikericcsel díszített címkéjű bort vásárol a "Districtus Hungaricus Controllatus" felirattal, biztos, hogy villányit visz haza. Elvileg - mert persze a címkét is lehet hamisítani, akárcsak a húszezrest. A még szigorúbb ellenőrzés céljával megpályáztatnak üveggyárakat, amelyek a kikericset már az üvegbe belenyomják, a hamisítóknak így jóval nehezebb dolguk lesz. Jövő év novemberétől a prémium kategóriát már ebben a butéliában lehet csak forgalmazni.
Felvetem, hogy egy-egy felkapott termőhely nyúlhat, akár a rétestészta: a tokaji bort Szlovákiában is árulják, a gönci barackpálinkát még Miskolc közelében is ezen a néven kínálják - ám a borász erre megnyugtató választ ad. Földrajzilag ugyanis pontosan körülhatárolható az a terület, amit villányi borvidék néven ismerhetünk. A szőlőkataszterben 2100 hektárnyi aktív szőlő van, és ugyanennyi az a földterület, amit még nem vontak be a szőlőművelésbe. A kataszteren kívüli területeket csak a hegyközség hozzájárulásával lehet a borvidékhez csatolni, és ebbe rajtuk kívül senki bele nem szólhat.
A legnagyobb szőlőterülettel a Csányi pincészet rendelkezik négyszáz hektár körüli földdarabbal, a volt téeszé is száz fölött van, akárcsak a Villyan gazdaságé. Bockék, Geréék száz hektárnál kisebb területet művelnek. Ami a minőséget illeti, az idei kiugróan jó év lesz, a sok-sok napfény megtette hatását. Új termék lesz az Ausztráliában felkapott Shiraz, melyet kis tételben már három-négy villányi termelő is piacra dob.
A Márton-nap nem a legalkalmasabb időpont az elmélyült beszélgetésre, zajos vendégek szakítják olykor félbe az értekezésünket. A legbocsánatosabb "bűn" Kovács Zoli közbeszólása, aki diszkréten közli: "Sorry, de megsült a libacomb." Az érv nyomós, így következik annak igazolása, amit Gere mester állított: hogy csodálatos évjárat az idei.
Mennyire igaza van!