Keserédes kvótavágás

A gyárakra ugyan cukorkilónként vetik ki az évi - különféle minősítésű termelési kvótánként eltérően meghatározott - 38, 47, 31 forintos illetéket, melynek egyik forrása a répa átvételi árának csökkentése. (A mérséklés kétharmadát az unió költségvetése megtéríti a termelőknek.) Például 2006-ban 32,9, az idén pedig 29,78 euró a gyökér tonnánkénti minimálára. Noha a Magyar Cukor már négy tárgyalási fordulón túl van, még nem állapodtak meg véglegesen az alapanyag termelőivel. Ezzel kapcsolatban Fischer Béla így fogalmazott: "Cukorrépa nélkül bezárhatjuk gyárainkat, ezért a termelők jövedelmi helyzetét a romlás közepette is igyekszünk javítani." A termelők bizonytalanok: lesz-e jövője vagy sem Magyarországon az eddig kimagasló nyereséggel kecsegtető cukorrépának.
A dilemma mögött valójában az unió közös agrárpolitikájának őskövülete húzódik meg. Az unió a cukorra kivetett magas vámtételeivel megakadályozta az importot, ugyanakkor a világpiaci árszint fölötti fogyasztói áraival lényegében saját adófizető polgáraival fizettette meg a cukorvertikum üzletét. Újabban a Nemzetközi Világkereskedelmi Szervezet (WTO) drasztikus vámcsökkentést követel, az unió pedig belátta: tarthatatlan a teljes önellátás.
Négyéves programot dolgoztak ki, eszerint összesen öt-hatmillió tonna cukrot kellene "önkéntesen kirántani" az Európai Unió termeléséből. Ekkor csökkenne az évi 15 millió tonnás uniós fogyasztás alá a belső termelés, utat engedve akár a vámmentes importnak is. Eddig a visszafogás csekély, alig egymillió tonnás eredménnyel járt. Az idén a brüsszeli cukorbüró 12 százalékos kvótavágásról határozott, ám ha szükséges, őszszel újabb kvótavágásról (értsd: csökkentésről) döntenek - tájékoztatott Fischer Béla.

*

Osztrák-Magyar Monarchia-beli viszonyokat idéz az elnevezés: a Magyar Cukor Zrt. tulajdonosa az osztrák Agrana élelmiszer-ipari csoport. A kilencvenes évek közepén több gyár összefogásával létrejött a Magyar Cukor Rt. Amikor a folyamatos tőkeemeléseknek köszönhetően a cég az Agrana birtokába került, némi hezitálás után úgy döntöttek: maradjon a régi név. A répafeldolgozókból jelenleg két dunántúli üzem, a petőházi és a kaposvári alkotja a megtévesztően csengő Magyar Cukor Zrt.-t. Az Alföldön - a Kabai Cukorgyár közelmúltban véglegesített bezárását követően - szintén két "végvár", a német Nord Zücker AG. tulajdonában lévő szerencsi és szolnoki gyár tartja még magát. Két külföldi vállalkozás négy cukorgyára: ennyire apadt Magyarország cukoripara.
A tényszerűség kedvéért érdemes felsorolni a kilencvenes évek privatizációs hulláma előtti, azóta megszüntetett hét cukorgyárat: Ács, Ercsi, Hatvan, Mezőhegyes, Sarkad, Sárvár, Selyp. A hetek csóró módon jutottak a tönk szélére. A kabai gyárhoz képest legalábbis, amelynek tulajdonosa, az Eastern Sugar - élve az unió nagyvonalú ajánlatával - úgy döntött: kiszáll kelet-európai cukorérdekeltségeiből. A céget egyáltalán nem zavarta, hogy Magyarország legkorszerűbb gyárát áldozza fel, amelynek árbevétel-arányos nyeresége 46 (!) százalékos volt. Kabai kvótájáért cserébe az Eastern Sugar mintegy 78 millió eurós (21 milliárd forintos) uniós kárpótlást, szerkezetátalakítási támogatást kap. Ebből a répatermelők 19,6 százalékkal, durván 4,1 milliárd forinttal részesednek. Minthogy 15 ezer hektárról szállították a répát, így a gazdáknak hektáronként hozzávetőleg 273 ezer forintot fizetnek. Azért, hogy soha többé ne termeljenek cukorrépát!

*

Tóth Ferenc folytatja címmel jelent meg riport 1992 nyarán egy alföldi téeszelnökről, aki a kárpótlást követően ott folytatta, ahol mintagazda felmenői a szövetkezetesítéskor abbahagyták. Kivált a közösből, egyik napról a másikra lett a maga gazdája. Sikeres másfél évtizedet tudhat maga mögött, amelyben a cukorrépának döntő szerepe volt. Mégis arra kér: nevét fedje jótékony homály. Ezért hát az idézőjel. Jókora gazdaságának minden negyedik hektárján dédelgetett növénye díszlik. Azt mondja, a cukorrépának annyi tiszta pénzt kell hoznia hektáronként, mint amennyi a kalászosok teljes árbevétele.
- Pánikhangulatban fogadtam az uniós cukorreform hírét - válaszolja kérdésemre. - Kegyetlen harc ez, amelyben a tőke diktál. Azt mondják, néhány évet kell csak túlélni, utána jóra fordul minden. Nem vagyok ebben olyan biztos. Igazából attól tartok, hogy Magyarország cukorkvótáját s vele együtt a termelők szállítási jogát az unión belül tetszés szerint ide-oda vihetik majd. A nagy befizető, hatalmas lobbierejű régi tagországoké lehet a jövedelmező növény termesztésének joga.
Tóth Ferenc mindenesetre hű marad önmagához, és folytatja. Nehéz persze döntenie. Meglehet, azok járnak jól, akik most abbahagyják - morfondírozik. Úgy véli, két veszteséges évet még elbír, s csak a harmadik tavaszon válik meg a répától. A körzet termelői tonnánként 35 eurót kérnek az alapanyagért, a német tulajdonos ajánlata ezzel szemben 29,78 euró. A gyár ebből vonja le azt a 0,78 eurócentet (hektáronként közel tízezer forintot), amit a brüsszeli szerkezetátalakítási alapba befizet.
- A gazdászok szerint a növénytermesztésben a cukorrépa a magasiskola - lapozgatja jegyzeteit elgondolkodva Ferenc. - Cukorreform idején inkább az egyezkedés, az alkudozás magasiskolájára lenne szükségünk.