Földet vesz a pénzember

Az 1994. évi választások előtt sebtében összehozott földtörvényünket az uniós jogharmonizáció jegyében módosítani kellett. Méghozzá azzal a terjedelmes passzussal, hogy a tagállami polgárok a 2004 májusát követő három év letelte után - bizonyos hatósági igazolások és kötelezettségvállalások birtokában - ugyanolyan joggal vásárolhatnak termőföldet, mint a magyarok. Ha az uniós gazdának 2004 májusában már megvolt a három igazolt éve, akkor csatlakozásunk másnapján már törvényesen földhöz juthatott. A statisztika nem tartja nyilván a külföldi földtulajdonosokat, de a becslések szerint pár száznál nincsenek többen. Még kevésbé van információ az általuk művelt területről. Az osztrák "vircsaft" elvi megszüntetésének idején a külhoni vevők és a magyar eladók közötti zsebszerződésekkel érintett területet 60­70 ezer hektárra becsülték.
Az 1994./LV. földtörvény bő évtizedes országlása alatt hozzászokhattunk már a módosítgatásokhoz. Noha a szocialisták kormányzása idején újból és újból felvetődik a gazdálkodó szervezetek (értsd: szövetkezetek, társaságok, nagyüzemek) földvásárlási tilalmának megszüntetése, igazából ezt az igényt a mai napig nem sikerült keresztülverni a parlamenten. Így aztán a földek felét használó és a mezőgazdasági árutermelésben még ennél is nagyobb szerepet játszó nyolcezer társas vállalkozás lévén jogi személyek mindmáig nem juthatnak saját földhöz. Minthogy náluk van a maradék magyar állattenyésztés kétharmada, ezért saját termőföld, mint alapvető termelési eszköz híján sokan - a bizonytalan földbérlettel indokolva - vonakodnak az ágazat fejlesztésétől.
A Fidesz kormányzásának idején iktatták a földtörvénybe a családi gazdaság és a családi gazdálkodó fogalmát, s ez a kategória mind a földvásárlás, mind a földbérlet terén megelőzött mindenki mást. A becslések szerint mintegy 15 ezer családi gazdaság alakult az országban. A magyar őstermelők száma - az adózási kedvezmények, a birtokfejlesztési hitel feltételeként szabott regisztráció és a földvásárlás személyenkénti 300 hektáros felső határa miatt - több mint 600 ezer. Ezért mondják kissé tamáskodva: némelyek nem létező unokájának nevén is van már föld. A jelenleg népszavazásra bocsátott kérdés (lásd keretes írásunkat) a családi gazdálkodók elsőségét hivatott visszaállítani.
A 2002-ben hatalomra jutott Medgyessy-kormány ugyanis mind az elővásárlási, mind az előbérleti rangsorban a szövetkezetek és a gazdasági társaságok magánszemély tagjait, részvényeseit vagy alkalmazottait tette az első helyre.
Azóta eltelt öt év, ideje lenne megint módosítani. Még elunjuk magunkat...

Amikor a kevés ér sokat
Mitől is olyan nagy érték ma egy külföldi szemében a magyar föld? Alapminősége közép-európai összevetésben átlagosnak tekinthető, mennyisége a szakmai zsargon szerint "határos". Mégis vennék-vinnék, ráadásul e pillanatban főként olyan befektetők, amelyek az úgynevezett "közösségi zónán" kívül esnek, konkrétan dánok, belgák, hollandok. Az ok prózaian egyszerű: a nevezett országok pillanatnyilag olyan környezetterhelési mutatók kíséretében állítják elő amúgy valóban impozáns termelésüket, amelyeket hamarosan keményen büntet majd az Európai Unió. Még egyszerűbben fogalmazva: az intenzív állattartásra berendezkedett európai országok zöme - bocsánat a kifejezésért, de így pontos - nyakig ül a trágyában, jóval több hízót, marhát tenyészt, mint amit környezete elbír, és némi takarmányozási számítások elvégzése után az is kiderülhet, hogy ehhez erőteljes műtrágyázásra és növényvédelemre alapozott szántóföldi termesztésnek is társulnia kell.
Ami egyben újabb környezetterhelési tétel.
A mai magyar termőföld a húsz évvel ezelőtti állapotához képest méltán kipihentnek tekinthető - hogy ez jó vagy rossz, ne vitassuk. Nem volt pénz, nem szórtak műtrágyát a gazdák, csökkent az állatlétszám is (úgy felére), vagyis a mi környezetterhelési mutatónk legalábbis csábító. Itt lehet terjeszkedni, mert a sokat emlegetett, 2011-től bevezetendő új normatíváknak a mi földünk többszörösen megfelel, újabb terhelést is bizton elvisel, ráadásul egy új piac közelében létezik, olcsó a munkaerő - no, ezt tessék egy mindenféle szabályozási korlátok közé szorított dán gazda fejével végiggondolni. Hogy ez jó-e nekünk vagy sem, az már más kérdés, de tény: ma komoly európai ügynökségek keresnek felvásárlásra magyar telepeket termőfölddel, tanyát, sőt komplett agrárvállalkozásokat is. Jönnének, nagyon.

Határ: ahogy a bróker látja
A sajátos magyar földpiac alig tucatnyi, szigorúan a háttérben maradó kijáró-közvetítő embere közül a közgazdász végzettségű Fűr Zoltán földbróker az, aki véleményét vállalva ténykedik az országban.
- Vegyünk mi is földet!, kiáltott fel majd' tíz éve a feleségem - válaszolja az indulást firtató kérdésünkre. - Fogalmam sem volt az egészről, két kézzel kapkodtam volna hát a közvetítők után én is. Érdeklődtem, módszeresen tanultam, s mivel ezen a területen nincsenek elkényeztetve az érdeklődők, magam is ingatlanforgalmazásba fogtam.
- Az uniós csatlakozás máig nem hozta meg a földárak "mennybemenetelét", amire sokan spekuláltak.
- Mitől emelkedtek volna? - kérdez vissza. - Ma is csak azok a magánszemélyek vehetnek földet, akiknek többnyire nincs pénzük. A magyar vagy külföldi jogi személyek lehet, hogy szeretnének vásárolni, csakhogy nekik tilos. Ez jelenleg tisztán politikai kérdés. A földpiac zártságát megengedő uniós derogáció 2011-ig tart, utána talán jöhet friss pénz a piacra, és számottevően élénkülhet a mostani nem túl erős forgalom.
Fűr Zoltán elmondta: jelenleg csaknem kizárólag magyar befektetők, üzletemberek keresik meg. A külföldiek érdeklődése megcsappant. Míg az Alföldön, illetve Fejér és Tolna megyében alig van eladó föld, addig a kínálat a Dunántúl többi részére és Észak-Magyarországra összpontosul. Az agrártársaságok magánszemély tulajdonosai is vesznek most még viszonylag olcsón földeket.
A földbróker szerint érdemes az uniós összehasonlításban alulértékelt földingatlanba fektetni a pénzt, középtávon akár évi harminc-negyven százalékos hozamot is el lehet érni. Ha például a hektáronkénti félmilliós földárak megduplázódnak, ez öt millió hektárra vetítve 2500 milliárd forint nyereséget jelent. Jó lenne, ha ez a pénz az országban maradna - fűzte hozzá.

Népszavazási kérdés?
Az Országos Választási Bizottság 2006. novemberében népszavazásra bocsáthatónak minősítette a termőfölddel kapcsolatos kérdést: "Egyetért­e Ön azzal, hogy - a 2005. június 15-i állapot szerint hatályos, termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerint - a családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén?". Hogy lesz-e voksolás és mikor, ma még nem tudni.

Bérlet kicsiben és nagyban
Amióta a magyar agrárszabályozást is az EU támogatási politikája vezérli, még inkább megnőtt a termőföld becsülete, a területalapú uniós és nemzeti kifizetések hektáronként elérhetik a 40 ezer forintot is. Ha értékes a föld,  akár ennek felét is el lehet kérni bérleti díj címén. Egy 1000-3000 hektáros középgazdaság jellemzően ötszáz és ezer közötti földbérleti szerződéssel bíbelődik. A bérleti díjakról a KSH  nemcsak országos adatokat, hanem művelési ágankénti elemzést is készít. Eszerint egy hektár szántó bérleti díja 2003-ban alig 12 ezer, míg 2005-ben több mint 15 ezer forint volt. Országos összesítésben a földbérletre kifizetett díj 1998-ban még 22,3 milliárd forint volt, ami 2004-ban 36, 2005-ben pedig már 41,6 milliárdot tett ki. (Az így kapott pénzt a tulajdonosok, azaz a társadalom legkülönbözőbb rétegei gyakorlatilag felélik.) A múlt évi összeg inkább több, mint kevesebb lehet, meghaladja a mezőgazdaság tavaly kimutatott 60 milliárdos nyereségének kétharmadát, s megegyezik a gépvásárlásokra szánt támogatás idei összegével.

Földárak az EU-ban (az Eurostat adatai szerint)

Ezer euró/hektár         1994      1998     2004      2006

Íroszág                     5,3       8,8       -         10,0
Anglia                       5,5       9,1       -           9,9
Dánia                        6,5       9,8       -         25,2
Ausztria (Burgenland)  n.a.      n.a.     6,0       -
Magyaroszág              0,9       1,1      1,7         1,8

Előnyt a gazdáknak!
Az 1992-ben indult földkárpótlás kudarcnak bizonyult. Szinte csak ebben értenek egyet az érdekcsoportok. Abban már kevésbé, hogy miként kellene kijutni a magunknak állított csapdából. A hogyanról Jakab Istvánt, a MAGOSZ elnökét kérdeztük.
- A helyben lakó és a földből élő gazdáknak kell mind a tulajdonszerzésben, mind a földbérletben előnyt élvezniük - szögezte le az egyéni gazdák érdekvédelmi szervezetének vezetője. - Ez olyan alapvetés, ami nélkül nincs megegyezés. A jelenleg hatályos, a 2002. évi választás után módosított földtörvény szerint ugyanis a társas vállalkozások tagjai és alkalmazottai vannak első helyen, ami üzenet a nagybirtoknak: lépjetek!
- Keresik, veszik a földet a gazdálkodók?
- Ugyan már. Olyan alacsony a jövedelem, hogy abból fejleszteni sem lehet, nemhogy földet vásárolni.
- Mi legyen az állami földekkel?
- A szétaprózott parcellákból álló birtokok rendezését kell szolgálnia az NFA kezelésében lévő félmillió hektárnyi mezőgazdasági területnek. Eladásuk ellen tiltakozunk.

Nyugtató kellene
- Igazán sajnálom, de nem kerülhetem meg a földügyeket - mondta Nagy Tamás, a MOSZ elnöke a szervezet múlt pénteki, a miniszterelnök és a földművelésügyi miniszter jelenlétében tartott közgyűlésén. - Az agrárpolitika fundamentuma a birtokpolitika. Abban az országban, ahol nincs társadalmi egyezségen nyugvó földbirtok-politika, ott homokra építkezik az egész mezőgazdaság. A földkérdéssel szembe kellene végre néznünk, hiszen ez a politika felelőssége. A politika viszont azt üzeni nekünk, hogy földügyekben egyezzenek meg előbb a kisebb-nagyobb gazdálkodók. Én meg úgy vélekedek: mindenkinek be kellene venni egy nyugtatót, s aztán higgadtan eszmét cserélni a nálunk különösen kényes kérdésről.
Micsoda képtelen helyzet az - folytatta -, hogy míg a társas vállalkozások nem szerezhetnek hazájukban földtulajdont, aközben ma már több ezer külföldi magángazda simán vásárolhat földet Magyarországon. De ha már így van, akkor legalább a földbérleti rendszert kellene a bérlők számára a jelenleginél kiszámíthatóbbá tenni, esetleg törvényi garanciákkal.

Magyar kártya
Mindig is érzékeny téma volt Magyarországon a földkérdés. Most is az. Ki gondolhatja komolyan, hogy a kollektivizálás által megsebzett lelkeket negyven esztendő múltán egy másik politikai döntéssel kárpótolni lehet. A szerves fejlődés megszakadt, ezért sem hozhattak nyugalmat a változások. Pedig a termőföld négyötöde ismét magántulajdonba került.
A témáról faggatózva olykor az az érzésem támadt, mintha a móri mészárlás gyanúsítottja után nyomoznék. Befektetők érdeklődnek, a legfelsőbb körökből - zárta rövidre a beszélgetést az egyik ingatlanközvetítő. Ha létrejön az üzlet, akkor hektáronként tíz- és ötvenezer forint körüli a jutalék. Kár fárasztania magát, aki akart, az már bevásárolt - tanácsolta, s lelkemre kötötte: bármit, de a nevét ne...
A termőföld kiváló pénzmosoda. Jártam olyan helyen, ahol az ezerhektárnyi földdel övezett kastélyhoz vezető utat sorompó és feketeruhás emberek őrizték. Mielőtt az út megnyílt volna, nevemet és autóm rendszámát gondosan rögzítették. Akad olyan, bikanyakú emberek által kísérgetett, börtönviselt figura, aki a mára divatjamúlt olajszőkítésen szerzett pénzét most földbe fekteti. Az ár nála nem számít. Hektáronként egymillió forintnál kezdődik az ajánlata. Amikor a környékbeli gazdálkodók mindezt feltárták a bűnügyekben illetékes hatósági közegnek, rövid, de velős választ kaptak: "Nem foglalkozom vele, életben szeretnék maradni."
Több mint másfél évtizeddel a módszerváltás után a jogszerűen szerzett hazai vagyonok is keresik a biztonságot. Olyan lehetőséget, ami értékőrzést, netán további gyarapodást garantál. Némelyek már-már az Esterházy-hitbizomány méreteivel jellemzik a Magyarországon búvópatakszerűen ismét alakulgató nagybirtokokat. Visszatérünk hát megint az évszázados vitához, a föld fétiséhez. S ha ebből a népi írók mozgalma nem is sarjad újra - miként a múlt század harmincas éveiben -, a magyar föld védelme mindenkor ütőkártya lehet.