Birtokviszonyok Európában

Franciaországban a második világháborút követően egyre nagyobb teret hódított a földbérlet. Kezdetben a földbérlők teljesen ki voltak szolgáltatva a földtulajdonosok kénye-kedvének. Idővel megjelent a mezőgazdasági törvénykönyv (code rural), amely magában foglalja a földbérlet szabályozását is. A bérbe adott földet a tulajdonos csak akkor igényelheti vissza a bérlőtől a szerződés lejárta előtt, ha azt vagy ő maga, vagy egy közeli hozzátartozója kívánja megművelni. Mindehhez előzetesen be kell szereznie a prefektúra engedélyét. Így próbálják elejét venni Franciaországban, hogy hozzá nem értők kezdjenek el gazdálkodni. A földbérlet minimális ideje kilenc év, de akad 25 évre szóló kötelem is.
Németországban egy-egy gazdaság átlagosan 26 hektáros, de akadnak száz hektárnál nagyobb üzemek is. A bérelt területek aránya többnyire hatvan százalék körüli, a bérleti szerződéseket általában hat-kilenc évre kötik. A volt NDK területén a rendszerváltást követően több százezer tulajdonosnak ötmillió hektár földet osztottak szét. Itt a tulajdonosi szerkezet nagyban eltér a korábbi NSZK-belitől. A bérleti szerződéseket egyre hosszabb időre - 9, 12, 24 évre - kötik, mivel ez kiszámíthatóbb a bérlőknek. Ha a földtulajdonos el akarja adni a földjét, a bérlőnek nincs elővásárlási joga. A földbérleti díj a volt NDK-ban hektáronként mintegy 130 euró, a volt NSZK-ban pedig 260-1000 euró.
Belgiumban a földtulajdonosok és a földet művelők könnyen meg tudnak egyezni. Előfordulhat, hogy a szerződő felek a törvényben meghatározottnál magasabb bérleti díjban állapodnak meg. A minimális bérleti idő kilenc év, ám akad 27 évre szóló is. A hosszú távú szerződés lejárta után a földtulajdonosnak a bérlő megkérdezése nélkül jogában áll viszszavennie földjét. Ha ez nem történik meg, akkor a bérleti szerződés automatikusan meghosszabbodik további kilenc évvel.
Spanyolországban a csaknem egymillió gazdálkodó majdnem fele kevesebb, mint öt hektáron termel. A spanyol mezőgazdaságban gond az agrárnépesség elöregedése, valamint a gazdálkodók csekély képzettsége. A bérelhető földterület nagyságát jogszabály nem maximalizálja. Földvásárlás esetén a szaktudással rendelkező gazdálkodónak elővásárlási joga van. A földvásárlást a spanyol állam még adókedvezménnyel sem támogatja.
Olaszországban egy gazdaságban átlagosan 5,3 hektárt művelnek. Jellemző a gazdaságok erőteljes szakosodása: több mint négyötödük egyetlen termék előállításával foglalkozik. A jogszabályok nem tesznek nagy különbséget földtulajdonosok és bérlők között. A földet használó lehet természetes vagy jogi személy, azaz valamilyen cég is. A minimális bérleti idő 15 év. A földbérleti díj mértékét az illetékes megyei bizottságok határozzák meg. 1999-ben alapították meg a nemzeti földügyi szervezetet.
Nagy-Britanniában kevés a szabad földterület, nehéz bérelhető földet találni, a földek vételi ára és bérleti díja egyaránt nagyon borsos. Nem kell attól tartani, hogy a már működő gazdaságok elaprózódnának, mivel a birtokot az örökösök közül csak egy örökölheti. A földbérleti szerződés két generáción át maradhat érvényben, de a földtulajdonosok inkább a rövidebb időtartamú szerződéseket részesítik előnyben. A földbérleti szerződést nem a tulajdonos és a bérlő írja alá, hanem az őket képviselő ügyvédek.