Töprenkedő árendások

A hatályos földtörvény ugyanis csak érintőlegesen foglalkozik a témával, ám a részletes előírások enyhíthetnék a földbérlők tulajdonosokkal szembeni kiszolgáltatottságát – érvelnek. Tegyük föl, jogos az igény, ám egyik pillanatról a másikra aligha lehet törvényt hozni a magyar földek bérletéről.
Márpedig az árendát évente kell fizetni. Van, ahol fájdalmasan magas lesz az összeg az idén, az okosabb bérlők viszont a máskor szokásos összeget fizetik. A miértre egyszerű a válasz. Sok helyütt aranykoronánként meghatározott búzaárban, másutt készpénzben állapodnak meg a felek. Most azok járnak rosszul, akik búzaegyenértékben szerződtek – öt vagy tíz évre előre.
A dunántúli családi gazdálkodó gondterhelten gyűri fejét a konyhaasztalnál. Még a gatyámat is ráfizetem az idén az árendára – panaszkodik fennhangon. Arrafelé ugyanis évente és aranykoronánként 35-40 kiló búza tőzsdei jegyzési árán fizetik a bérleti díjat. Most ez irreálisan magas, tonnánként 45-50 ezer forint. Könnyen kiszámítható: egy hektár húsz aranykoronás földért nyolc mázsa termény árát, vagyis csaknem negyvenezer forintot kell kipengetni a tulajnak, ha törik, ha szakad. Természetesen, ha a tulajdonos termelne, akkor is lett volna 30-40 százalékos aszálykár, csak akkor övé a haszon, de övé a rizikó is.
Az „együttérző”, a kockázatot „közösen viselő” földtulajdonost jobb, ha elfelejtjük. Hiszen rekordtermés idején nem kopogtatott be hozzá a bérlő: ugyan, osztozzunk már a nagyobb jövedelmen! Utóbbi ellenpéldát már egy alföldi nagyüzem vezetője hozza fel, aki szerencsés földbérletügyben. A társaság ugyanis a nemzeti földalap évente emelkedő, az idén aranykoronánként éppen hétszáz forintos fix bérleti díján kötött megállapodásokat. Négyezer hektárra, 1700 földtulajdonossal, összesen hetvenezer aranykoronányi földre. Vagyis ők alig 13 ezer forintot fizetnek hektáronként – egyébiránt a dunántúlihoz hasonló minőségű termőföldért. A cégnél így is évente csaknem ötvenmillió forintra rúg a bérleti díj. (Országosan a KSH legutóbbi adatai szerint úgy 45 milliárd forint távozik bérleti díj címén az agrárszférából. Az összeg meghaladja a mezőgazdaság tavaly kimutatott hatvanmilliárdos nyereségének kétharmadát, s megegyezik a gépvásárlásokra szánt pénzzel.)
Dunántúli emberem búvárkodott egy kicsit a hazai jogban. Legrészletesebben a polgári törvénykönyv foglalkozik a haszonbérrel. Eszerint ha kétharmadnyi mennyiség terem csupán, akkor a bérlő kérheti a bérleti díj mérséklését, ha pedig semmit nem hoz a föld, akkor az elengedését. Az ellenőrizhetőség végett természetesen még a betakarítás előtt. Az 1994. évi föltörvényünk indoklásában az alábbi kitételt találta: „a haszonbérlő akkor tarthat igényt haszonbér-mérséklésre, ha az átlagos termés kétharmada sem termett meg”. Legfrissebb e műfajban a nemzeti agrárkárenyhítésről hozott törvény, amely az aszályt elemi kárnak, a harmincszázalékos hozamérték-csökkenést okozó elemi kárt pedig már elemi csapásnak minősíti. „Elvileg ki vagyok fizetve, hiszen most már tudom, elemi csapás ért!” – dohogja magában.
Ha már lúd, legyen kövér – e közmondásunk mintájára: ha már drága a búza, legyen még drágább! A búzaár alapján fizetett bérleti díj és a terményből származó bevétel akkor lenne arányos, ha tonnánként 77 ezer forintra szökne föl a kenyérnekvaló ára. A gondolatfutam egyszerű: ha a terményalapon fizetett bérlet 180 százaléka a szokásosnak, akkor az arányosítás ugyanilyen mértékű áremelkedést/bevételnövekedést „követelne” meg. Az összeg képtelenül magas, de jelez valamit: azt a hektikus és lehetetlen világot, amihez valamiképpen alkalmazkodnunk kell mindannyiunknak.

Aszálybiztosítás
Az aszálykár köztudottan nem biztosítható. Ám a hazai mezőgazdasági károkkal is foglalkozó négy biztosítótársaság legnagyobbika az idén, kísérleti jelleggel, néhány agrárvállalkozással kötött aszálykár-biztosítást is. Nem kell persze sajnálni a biztosítókat, de az idén beleszaladtak a csőbe. Úgy hírlik, egy forint biztosítási díjra négyet fizettek ki a szerencsés szerződőknek. Közöttük van a Mocsai Búzakalász Szövetkezet is. Váli József a cég képviseletében elmondta: az árpa és a búza aratásának idején a kárszakértők annak rendje és módja szerint felmérték a aszálykárt, s nemsokára fizetnek is. Hogy menynyit, arról nem nyilatkozott, ám a terméskiesés arrafelé 30-40 százalékos volt.