Esély a vidék boldogulására

– Mennyire volt nehéz megértetni a tagországokkal, mi fontos Magyarország számára, miért olyan a vidékfejlesztési terv, amilyen?
– Az unió vidékfejlesztési bizottsága – Bulgária távollétében, de nem ellenkezésével – 26 szavazattal simán elfogadta a magyar programot. Jólesett az egyhangú szavazás, hiszen a múlt év végén még rosszabbul álltunk. Magam is csak is titokban gondoltam, hogy benne leszünk a tagállamok első harmadában, hiszen az igen karakteres magyar programot nyolcadikként fogadta el a testület.
– Mi az, ami egyedivé teszi a hazai elgondolást?
– Az, hogy nemzeti érdekeket képviselve fejlesztésorientált. Merünk szembemenni az EU és bizonyos hazai körök álláspontjával. Számszerűen is vállaljuk az agrártermelés bővítését, ezenkívül a program egészének munkahelyteremtő hatása sem elhanyagolható.
– Nem divat mostanság az unióban a termelés növelése.
– A közös agrárpolitika inkább a visszafogást szorgalmazza. Ha egy-két évig képesek leszünk az árral szemben úszni, akkor idővel megfordulhat a „folyásirány”, s akkor jobb helyzetben lehetünk.
– Újabban a bőséges kínálat helyett mintha hiánytüneteket mutatna a világ élelmiszerpiaca.
– A népes Délkelet-Ázsiában, főként Indiában és Kínában egyre emelkedik az élelmiszerek iránti kereslet. Ez valószínűleg előbb-utóbb az eddig éhező kontinensre, Afrikára is átterjed. A megújuló energiaforrások, a zöldenergia iránt világszerte, így nálunk is nagy az érdeklődés. Ha nő a kereslet, drágulnak az élelmiszerek. Az igényes fogyasztókban nő a minőség iránti vágy is. Magyarországnak ezt célszerű kihasználnia, ahelyett, hogy beállna a gagyit kínálók sorába. Merész a párhuzam, de a közeli Ausztria jól példázza, hogy micsoda oázis a falu a globalizáció sivatagában. A minőségi fejlesztés teremtheti meg nálunk is a vidék boldogulásának feltételeit.
– Milyen célokra és menynyi jut az 1300 milliárdból?
– Az Új Magyarország vidékfejlesztési program három részre tagolódik. A legtöbb pénzt, az összeg 48 százalékát a szerkezetváltó, megújuló mezőgazdaság kapja. A zöld, tehát környezetkímélő mezőgazdaságra 35 százalék, míg a „falun élni jó” szlogennel jellemezhető harmadik egységre 17 százalék jut.
– Megint a nagyüzemi lobbi kapja a legtöbbet – mondják erre a vidékfejlesztésről másként gondolkodók.
– Éppen az ellenkezője igaz. Ez a program mentőövet nyújt a kisgazdaságoknak is. Többen összefogva együttesen elérhetik azt a méretet, amely érdemes a támogatásra. A termelői csoportok ösztönzése is a piaci szerveződést segíti.
– A falunapok, fesztiválok igazolják, hogy a kisebb közösségek meg szeretnék mutatni magukat a világnak. Mégis nekik jut a legkevesebb pénz.
– Ebből a programból igen, ám ha a többi uniós falufejlesztési forrást is beszámítjuk, akkor már nem. Az új magyar falu házát építve ebből csupán a szilárd alapokat rakhatják le, amire aztán biztonsággal felhúzhatók a falak, s tartós tető ácsolható reá. Falvanként öt-tíz kisebb összegű beruházásra telik ebből a pénzből, ám az igazi áttörést az hozná, ha a visszatelepülő fiatal vállalkozók is megtalálnák a számításukat. Nemcsak a mezőgazdaságban próbálkozók, hanem mások is. Gyarapodásuk példa lehetne kortársaiknak: lehet és érdemes falun élni.
– Milyen munkával sikerült megalapozni a kedvező uniós döntést?
– Harminc-negyven fős csapatot vezettem, amely a hétvégéket és az éjszakákat sem kímélve dolgozott a részleteken. A hajnali hervadások idején olykor az „Oldalanként egymilliárdot ér a program!” felkiáltással lelkesítettük egymást. Az angol nyelvű program ugyanis éppen 1300 oldalasra sikeredett. Az életszerű tervezethez mintegy 150 társadalmi szervezet is hozzátette a magáét. A feladat nem volt egyszerű, hiszen itthon is akadtak gáncsoskodók, és az uniót is meg kellett győzni igazunkról. Ezért is számít az utóbbi évtized legnagyobb agrárdiplomáciai sikerének hazánk végleges vidékfejlesztési programjának sima brüsszeli elfogadása.