Aszályra készülődve

Jelenleg a vízjogilag engedélyezett terület 200 ezer hektár, de ebből a legaszályosabb évben is csak 80 ezer hektárt öntöznek. Így aztán nem csoda, ha idén az aszály miatt a búzából 15-20 százalékkal kevesebb termett, míg a kukorica hozama megfeleződött, hektáronként alig több, mint három és fél tonnás átlagra esett vissza.
Míg a fejlett uniós országokban a mezőgazdasági területek tizedét öntözik, nálunk egyszerűen nem éri meg. Egyrészt elavultak az öntözőrendszerek, zömük felújításra szorul, ami rendkívül nagy tőkebefektetést jelentene – a gazdák ugyanakkor alig alkalmaznak olyan agrotechnikai megoldásokat, amelyek megtartják a talaj víztartalmát, és az aszálytűrő fajták sem elterjedtek. Nem mindegy, hogy egy szántás után hogy és mikor zárjuk le a talajt: engedjük, hogy kipárologjon belőle a víz, vagy pedig lezárjuk, és a későbbiekben hasznosíthatóvá tesszük a nedvességet.
A mélylazítást legrosszabb esetben is legtöbb ötévenként ajánlatos elvégezni, ezáltal a nyári forróságban nem száradnak ki a növények, mert mélyebbre növeszthetik gyökereiket. Ráadásul a tavaszi csapadék sem okozna akkora belvizeket, mert a talajba könnyebben szivároghatna be a víz.
Ezzel együtt az öntözést sem szabad elhanyagolni. A nyolcvanas években azért öntöztek a gazdálkodók, hogy a termést növeljék, mára pedig egyértelműen a minőségnek és a termés biztonságának az elérése a cél. Az unió alapvetően ezt támogatja, tehát a gazdálkodóknak is ezt kell mindenképpen figyelembe venniük, ha sikeres pályázatokat akarnak benyújtani öntözésfejlesztésre.