Lassan elfogy a cukorrépa

– Mit tehet ilyenkor egy vérbeli cukorrépa-termesztő? – kérdezem a Jászboldogháza határában gazdálkodó Gaál Ferenctől.
– Tudomásul veszem azt, hogy nem lehet répát termelni – hangzik lemondóan a válasz. – Az uniós csatlakozáskor a répatermés tonnájáért 46 eurót fizettek. Most mindent egybevetve 38 eurós árról tárgyalunk, s olyan feltételekről, amelyeket hazájában is megad a gazdáknak a szolnoki cukorgyár tulajdonosa, a német Nord Zücker. Ha kéréseink nem teljesülnek, akkor abbahagyom.
Noha a brüsszeli döntést követő hazai szabályozás részletei még nem ismertek, annyit már tudni, hogy a jövőben nemcsak a cukortermeléssel felhagyó gyártulajdonosok kapnak támogatást, hanem tonnánként 42 euróért – több mint tízezer forintért – a még aktív, főként nagyobb üzemeket működtető – répatermelők is visszaadhatják kvótájuk tíz százalékát.
– Körzetünkben november elejéig lehetett erről dönteni. Magam nem éltem a lehetőséggel, mert továbbra is termelni szeretnék – reagál Ferenc. – Korábban, átlagos években a cukorrépa – nagy befektetéssel és kockázattal ugyan, de – hozott annyi nyereséget hektáronként, mint amennyi összes árbevételt a kalászosok. Csakhogy az utóbbi időben a többi növény jövedelmezősége lényegesen javult, a répáé viszont egyre romlik. Eddig csak kevés repcét termeltem, az idén viszont nyolcvan hektáron, földjeim negyedén ezt vetettem.
A magyar cukorrépának mindenesetre lassanként búcsút inthetünk. Tíz éve még 120 ezer, két éve már csak hatvanezer hektáron díszlett. Az idei termést csupán 37 ezerről szállították a két alföldi és a két dunántúli gyárba. Legújabban arról szólnak a hírek, hogy a már régen külföldi tulajdonban lévő hazai cukoripar számára bőven elég lenne két feldolgozó is. Annak idején, a privatizáció előtt még tizenhárom cukorrépa-feldolgozó gyár állt rendelkezésre, közöttük a legmodernebb, kabai.