Adható-vehető jogosultság

Ennek címzettjei változatlanul a földhasználók, s nem a földtulajdonosok. Ha fordítva lenne, akkor jelentős tőke – nevezetesen évről évre a támogatás nagy része – kerülne ki az ágazatból. Ennek oka, hogy a hazai mezőgazdasági területek nagyobbik részét bérletben hasznosítják. Kérdésre válaszolva Gőgös Zoltán elmondta: különleges esetekben lehet csak szó a szokványostól eltérő, egyedi megoldásokra.
Az SPS-rendszerben a támogatás több részből tevődik össze. 2009-től a Brüsszeltől kapott közvetlen támogatásaink 57,1 százaléka a területalapú támogatás úgynevezett regionális összetevője lesz, 37,1 százalék jut az összevont területalapú támogatás történelmi részére, 5,3 a termeléshez kapcsolt támogatásokra, míg fél százalék lesz az ágazatba újonnan belépőket (például a fiatal gazdákat) segítő nemzeti tartalék.
Sokan vitatják a 2006. december 31-i állapotokhoz kapcsolódó nemzeti kiegészítő támogatás alapján megállapított „történelmi bázist”. Az államtitkár szerint ez egy olyan időpont, amihez minden üzem esetében vissza lehet nyúlni, ám nem zárkóznak el más dátumtól sem. (Az üzem fogalomkörébe minden egy hektárnál nagyobb területű gazdaság beletartozik, legyen az őstermelői mini- vagy több ezer hektáros nagybirtok.)
A támogatási összeg igénybevételének alapfeltétele, hogy az üzem eleget tegyen a 19 különféle uniós szabálynak, és a támogatási jogosultság tulajdonosa az adott időpontban megfelelő nagyságú területet használjon. (Föld nélkül tehát semmit sem ér a jogosultság.) Mint ismeretes, az uniós tagállamok polgáraira vonatkozó földvásárlási moratórium 2011-ben jár le, egyebek mellett ezért is lényeges a jelenlegi földhasználókat előnyben részesítő SPS-rendszer bevezetése – hangoztatta Gőgös Zoltán.