Beépülünk a nagy falba

Ez derült ki azon a tanácskozáson, amelyet a Corvinus Egyetemen rendeztek. Elhangzott: tévhit, hogy Kínában 1,3 milliárd szegény él. A napi egy-két dollárból élő szegény ember 180 milliónyi, negyedszázaddal korábban még 600 millióan voltak. A világ dollármilliomosainak öt százaléka kínai, s mind több Kínában a milliárdos is. Ma a  társadalom harminc százaléka, vagyis 390 millió lakos él európai színvonalon. Az unió tagországaiban 450 millióan élnek…
A fejlődés szédületes, annak összes előnyével és hátrányával együtt. A magyar kincstár helyzetének ismeretében még leírni is szédítő: Kína 1500 milliárd dolláros tartalékkal rendelkezik. A világ különböző részeiből a kínai munkavállalók évente 25 milliárd dollárt utalnak haza. Azt jósolják, hogy tíz éven belül több autót vásárolnak majd, mint az amerikaiak. Jelenleg ötszázmillió mobiltelefon van az országban, és kétszázmillióan interneteznek. Viszont irtózatos botrányok, társadalmi megrázkódtatások lehetnek a születésszabályozásból. Jelenleg az egyke a kötelező divat, csakhogy mindenki fiút szeretne. Kínában nincs társadalombiztosítás, az öregek eltartása a nagycsalád kötelessége. De mi lesz a jövőben, amikor egyetlen gyerekre hárul az idősek minden gondja-baja? Kínában az emberi jogok annyit jelentenek, hogy etetik és ruházzák a lakosokat. A földek állami tulajdonban vannak, a bérleti idő legfeljebb 99 esztendő. A város és a falu viszonya időzített bomba. Ha a kínai mezőgazdaságban megjelenik a fejlett termelési technológia, akkor háromszázmillió paraszt munkája válik fölöslegessé. Iszonyatos feszültség lehet ebből is, hatalmas átképzési igénnyel párosulva.
A Corvinus Egyetemen a Magyar Közgazdasági Társaság rendezte a nagy érdeklődést kiváltott szakmai tanácskozást. Huszty András, a magyar–kínai gazdasági kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízott részletesen elemezte a két ország kereskedelmi forgalmát. Az öt évvel korábbi egymilliárd dollárról 2007-re hatmilliárdra nőtt az export-import értéke. Imponáló a fejlődés még akkor is, ha tudjuk: a hatalmas ázsiai ország éves forgalma 2000 milliárdos. Az ötmilliárdos magyar behozatal és az egymilliárd dolláros kivitel összetétele kedvező. Az importból csupán három százalék (!) a textil, 87 százalék viszont gépipari és elektronikai termék. A magyar kivitelből is hasonló az utóbbi két ágazat részesedése.
A jövő nem az árucserében, hanem a közös és kölcsönös beruházásokban rejlik. Kínában nemrég adtak át egy magyar, természetes szennyvíztisztítót, s három év kellett az ottani magyarkínai lúdprogram beindításához. Nem kizárt, hogy egy éven belül magyar–kínai szőlész-borász vállalkozás is létrejön a távoli államban. Komáromban a közelmúltban kezdődött meg a termelés a Nokia cég kínai összeszerelő üzemében. Huszty András szerint a Kínai Népköztársaság továbbra is a saját útját járja. Az ottani gazdaság egyértelműen piacgazdaság, miközben az irányítás erősen központosított. Az európai, „kapitalista” értelemben vett demokráciának nyoma sincs.
A 41 milliárd eurót felemésztő idei olimpiai játékok után, 2010-ben Sanghajban nagyszabású, 32 milliárd euróba kerülő világkiállítást rendeznek. Hazánk ezer négyzetméteres, önálló pavilonnal lesz jelen.