Világsikerre ítélve

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ökológiai mintagazdaságában 452 hektáron foglalkoznak szántóföldi növénytermesztéssel, vegyszerek és műtrágyák nélkül. Kíváncsi vagyok a vetésekre, ezért Bolye Ferenc ügyvezető társaságában lovas kocsira pattanunk, egy gyors határszemlére. Nem akarok hinni a szememnek, ugyanis a tömött búzakalászok között egy szál gazt sem látok, még a tábla szélén se.
– Csak azt ne mondja, hogy nem gyomirtózták le! – provokálom kísérőmet.
– Mások sem akarják elhinni, azt gondolják, hogy csak vegyszerekkel lehet ilyen szép vetést produkálni. Pedig mi már tizenhat éve nem használunk se vegyszert, se műtrágyát, teljesen természetes módon gazdálkodunk. Úgy, ahogy őseink, a régi parasztok, csak modern technikával. A gyomokat mechanikai módszerekkel irtjuk, olyan hasznos gépekkel, mint például a gyomfésű. Ez arra is jó, hogy engedi kicserepesedni, majd kiszáradni a talajt. Aztán, hogy ne kelljen permetezni, betegségeknek ellenálló fajtákat választunk, lehetőleg hazai nemesítésűeket. Búzáink martonvásáriak és szegediek, ezek érzik igazán jól magukat a mezőföldi tájon, nem a külföldi fajták.
– És mit tesznek a kártevők ellen?
– A nyár elején az egyik borsótáblánkat megtámadták a levéltetvek, de nem tudtak nagy kárt csinálni, mert természetes ellenségeik, például a katicabogarak nálunk életben maradnak, és tudják, mi a dolguk. Ha pedig vetésfehérítő bogárral találkozunk, a biotermelésben alkalmazható készítménnyel permetezzük le a táblát, de csak foltokban, ahol indokolt. A betegségek azért se nagyon támadják meg a növényeket, mert nem használunk műtrágyákat. A talajba beforgatott növényi maradványok és a kiszórt szerves trágya viszont még a növény számára fontos mikroelemeket is optimális arányban tartalmazza. Istállótrágyát sajnos vennünk kell, mert a százötven rackától és a száz mangalicától nem keletkezik annyi, amennyire szükségünk lenne.
– Lehet így nyereségesen termelni?
– Persze, hogy lehet, hiszen a költségeink eleve kisebbek, mintha iparszerűen gazdálkodnánk, a bevételünk pedig nagyobb. Például erre a búzára van egy svájci vevőnk, és tonnájáért több mint százezer forintot fizet, tehát majdnem a dupláját a „hagyományos" búza árának. Nekünk már négytonnás hektáronkénti hozam esetén is nyereséges a termelés, de idén aratunk hat tonnát is. Ezenkívül termelünk tönkölyt, zabot, napraforgót, borsót, különféle vetőmagokat, s terményeink nagy részét külföldön, Svájcban, Németországban, Franciaországban és Ausztriában adjuk el. Mi magunk exportálunk, és igyekszünk kielégíteni a vevők – sokszor különleges – igényeit. Itthon a lábatlani Piszke Pékség a legnagyobb vevőnk.
– Ha egyszer ennyire megéri biotermesztéssel foglalkozni, miért nem terjed nálunk gyorsabban?
– Ahhoz megszállottnak kell lenni, és egészen más szemlélettel kell rendelkezni, hiszen az agrárszakemberek nagy része úgy akar gazdálkodni, ahogy tanulta. Mi még időben váltottunk, ez volt a szerencsénk, mert az utóbbi években nem támogatják ezt a módszert.