Konzervált túlélés

Aranykorként tekint vissza a kilencvenes évekre Csépány László, a cég egyik tulajdonosa. A vállalkozás az egykori Zöldért telephelyén működik, a zöldség- és gyümölcsfelvásárlást 1994-ben konzervgyártással bővítették. Az ezredfordulótól kezdve azonban hanyatlik az üzlet. A két és fél milliárdos árbevételű társaság nyeresége évi tíz- és ötvenmillió forint között ingadozik, átlagosan a forgalom egy százalékát sem éri el.
Mivel termékeikkel a hazai és a nemzetközi piacon egyaránt jelen vannak, a dollárban vagy euróban megkötött szerződéseiknek jelentős az árfolyamkockázata. Szinte naponta érik őket közgazdasági sokk, az erős forint havonta 6-7 millió forint veszteséget okoz a cégnek. A nyersanyagra szánt kiadások lökésszerűen nőnek – hitel nélkül kifizetésük elképzelhetetlen –, míg bevételeik viszonylag egyenletesek. Az idényjellegű termelés június elején az egressel kezdődik, majd október végén a cékla feldolgozásával zárul. Ottjártamkor érkezett meg egy lengyel kamion. Uborkát hozott, amit Gyöngyösön dolgoznak föl, onnan aztán üvegezve, olykor megint nagy távolságot megtéve jut el a fogyasztóhoz. Uborkát kétezer kilométerről, Németországból is vesznek, ami még a szállítási költségekkel együtt is olcsóbb, mint a Szabolcsból vásárolt nyersanyag. Ennek oka egyszerű: a hazai termés hektáronkénti hozama alig több mint fele a külföldinek. Ezért érthetően drágább, mert kisebb mennyiségre oszlik szét a költség. Egyszer már tudtunk termelni, meg kellene hát tanulni újra – vélekedik a házigazda –, hiszen az általuk feldolgozott káposztát, céklát, pepperoni paprikát is az olcsóbb külhoni piacokról szerzik be.
A vállalkozás Gyöngyös alighanem legnagyobb, roma idénymunkásokat foglalkoztató üzeme. A helyi és az ózdi roma brigád többségében asszony tagjai éppen szilvafelezéssel foglalatoskodtak. A belőle készült befőttért a német vevő 54 eurócentet ad. Ebből visszaszámolva kilónként legfeljebb negyven forintot fizethettek a szilváért. Alaptörvény, hogy a feldolgozott árut el is kell adni. Az lenne természetesen a kedvező, ha mindenki jól járna a termelés-feldolgozás-kereskedelem láncolatban, csakhogy nálunk még nem alakult ki ilyen átfogó érdekegyeztetési rendszer.
Ami az árat illeti, a gyöngyösi konzervüzem idei sikerterméke várhatóan az uborka lesz. Hiány van belőle, keresett a német, a lengyel és az ukrán piacon, miközben a hazai gyártás a magyar igényeket sem elégíti ki. Vállalati szempontból az a legjobb termék, amivel leginkább ki lehet használni a gyártósorokat. Ezen a téren a meggy- és a lecsókonzerv viszi el a pálmát, egy-egy hónapnál is tovább adtak munkát az üzemnek.
Csépány László nemrég engedte át agrármérnök fiának a társaság ügyvezetését, ő már „csak” az évtizedek alatt felhalmozott szakmai és piaci kapcsolataival segíti. A gyöngyösi üzemre és a magyar konzervipar egészére vonatkozó útravalót kapott apjától: a jövőben bízva, a túlélésért kell küzdeni.