Amikor a fácán szárnyal

Báró Hatvany a már meglévő cukorgyára mellé 1934-ben paradicsomfeldolgozót épített. Hatvan város egykor szebb napokat látott cukorgyárában néhány éve megszűnt a termelés, csak raktározzák és csomagolják a máshol gyártott cukrot. A szomszédos Aranyfácán Kft. pedig már nem készít különböző konzerveket, mint régebben, hanem visszatért a gyökerekhez, s kizárólag paradicsomsűrítményt állít elő, tudtam meg Varga Zoltántól, a cég fiatal ügyvezetőjétől.
Az idei utolsó paradicsomszállítmányok egyikéről pirosló lavinaként ömlik az áru a mosóvízbe, hogy aztán válogatást követően kisebb-nagyobb dobozokba zárják a sűrítményt. Az öt-tíz dekás konzervdobozokon mit sem változott a fácánt ábrázoló logó, de a benne lévő élelmiszer is hasonló. Tartósítószer nélküli készítményeivel az Aranyfácán piacvezető vállalkozásnak számít. A paradicsomi állapot viszont nem vonatkozik a kereskedelmi partnereikkel, illetve az áruházi láncokkal folytatott ártárgyalásaikra. Varga szerint ez természetes, hiszen a kereskedő, a feldolgozó és a termelő egyaránt a saját érdekeit nézi. Végül mégis kiegyeznek, hiszen egyik a másik nélkül aligha boldogulhat.
Minden kiló paradicsomban ötszázaléknyi a szárazanyag, a többi víz. Egy kiló 28-30 százalékos sűrítményhez hatkilónyi alapanyagra van szükség. Csak az a probléma, hogy ezt a sok „vizet” messziről kell idehozni. Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt ugyanis a nyersanyagtermelők 50-150 kilométernyi távolságra kerültek a feldolgozótól. Öntözési lehetőség híján és a növekvő termelési költségek miatt az utóbbi évtizedekben a Hatvan környéki földeken sorra felhagytak a paradicsom termesztésével.  Így aztán az idén feldolgozott több mint húszezer tonnányi alapanyag Békésből, a Hajdúságból és a Jászságból  érkezett.
A jelenség hátteréről Szőke-Kis Zoltán, a mezőberényi székhelyű Csárda-Agro Tész (termelői és értékesítő szövetkezet) és egyben a terméktanács ipariparadicsom-tagozatának elnöke tájékoztatott. A rendkívül magas, hektáronként egymillió forint körüli befektetéssel és nagy kockázattal járó szántóföldi paradicsomtermesztés központja fokozatosan a kiváló termőképességű, öntözhető békési löszhátra tevődött át. Míg másutt hektáronként 40-50, addig a környékükön 70-80 tonnás hozamokat érnek el. Az idén jó szezont zártak, a szövetkezet által összefogott 310 hektáron 75 tonna volt az átlagtermés, aminek kilójáért 18 forintot fizetett az Aranyfácán.
Ilyen eredmények mellett jövedelmező a termelés, mégis csökken az országos termelés. Két évtizede még 320 ezer tonna ipari paradicsom termett hazánkban, az idén pedig csupán a negyede. A szövetkezet elnöke úgy véli, ezt a mélypontot fellendülés követi, s jövőre országosan akár 120 ezer tonnát is betakaríthatnak a földekről. A bizakodás alapja, hogy a korábbi 11-12 forintról 17-18-ra nőtt a kilónkénti felvásárlási ár. A remélt fordulatot alátámasztja, hogy a sűrítmény világpiaci ára egyik évről a másikra 70-80 százalékkal emelkedett. Ha sorra vesszük a paradicsomtermesztés ráfordításait, akkor a szövetkezet  a legtöbbet, százmillió forintot a szállításra költött ebben az évben, ugyanis a fuvardíj a termelőket terheli. Ezért a hatvani gyárral együttműködve paradicsomsűrítő létesítését tervezik a közelben. Az egymilliárd forint körüli beruházás felét uniós támogatásból szeretnék megvalósítani.