Kilóg a mancsláb

Csakhogy fél évszázadnyit késtek, úgyhogy az én drága édesanyám rendületlenül tömte az áztatott kukoricát szerencsétlen jószágokba. Anélkül, hogy tudta volna, mekkorát is vétkezik állatvédelmileg.
Hónapok óta tart már az agyontömött szárnyasok ügyében vívott májháború. A két fél küzdelme egyenlőtlen. A bécsi székhelyű alapítvány hazai helytartójaként megszólaló néhány önmegvalósító labanc lánynak nincs vesztenivalója. Őket kizárólag kedvenc libáik, kacsáik, nyulaik, szőrméseik állati jóléte érdekli. Szigorúan tudományos alapon állva védik a jobb sorsra érdemes lényeket. Az ellenfél tudományára mindeközben ügyet sem vetnek, hiába cáfolja állításaikat az állatokhoz értő magyar professzorok hada.
Van viszont vesztenivalója a hazai élelmiszer-gazdaságnak: vállalatoknak és kistermelőknek egyaránt. A minap jelentette be a földművelésügyi minisztérium képviselője: betelt a pohár, nem tárgyalnak tovább a Négy Mancs képviselőivel. Ezt megelőzően a tárca szokatlanul gyorsan cselekedett. Szeptember végén meghozta rendeletét, miszerint október elsejétől a feldolgozóknak-forgalmazóknak „az állatvédelmi előírásoknak megfelelő töméses hizlalásból származó” szöveget kell szerepeltetniük a szóban forgó áruk csomagolásán. Így aztán a vevő dönthet: hajlandó-e „kínzott” termék fogyasztására, vagy sem. Cserébe a Négy Mancs megígérte, hogy leveszi honlapjáról a magyar baromfi-feldolgozók feketelistáját, amelyen a német és az osztrák áruházi láncokat a magyar baromfitermékek ellen hangolják. Az ígéretet az állatvédők nem tartották meg, ezért az FVM a bojkottban részt vevő áruházi láncokkal közvetlenül tárgyal. Mellesleg az a főhivatal teszi ezt, amelyik a Négy Mancs álláspontja szerint „elárulja a magyar baromfiipari dolgozókat és az állatokat”. (rege)