Mentőöv a kis pékségeknek

Az Egerrel szinte egybeépült Andornaktálya közepén áll Kurdi András péküzeme. A javakorabeli férfi egész életét a szakmában töltötte, fiatalon lett a Komlói Sütőipari Vállalat főnöke, aztán, amint lehetett, saját vállalkozásba fogott. Hat éve költöztek az ország másik felébe, ahol igazi családi vállalkozásba kezdtek.
A folyamatosan működő üzemben most éppen a házigazda veje vezeti a műszakot, aki mesterpék. A másik veje technológus mérnök, ő egy nagyobb tétel rétesrendelés ügyeit intézi. Lányai általában öt saját üzletüket felügyelik: közülük négy Egerben, egy pedig helyben tart nyitva. Ottjártamkor azonban fehérbe öltözve ők is beszálltak a réteskészítésbe. Felesége a cég gazdasági vezetője, András pedig a kft. ügyvezetője. Nem mindegy tehát a Kurdi családnak, hogy s mint megy a bolt.
– Nem vagyunk biztonságban se mi, se a többi kisebb pékség – összegzi helyzetüket a családfő, aki a Magyar Pékszövetség kisvállalkozói tagozatát is vezeti. – Jelenleg olyan nagymértékű az elvonás, hogy amelyik vállalkozás szabályosan működik, az csak nagy erőfeszítések árán képes megmaradni. A szakmában öldöklő a verseny, de mivel hazánkban a kenyér nem egy élelmiszernek számít a sok közül, hanem mindig politikai kérdés volt, az áremelés nagyon érzékeny téma. Költségeink növekedését nem háríthatjuk tovább, mert a lakosság zöme képtelen többet fizetni a kenyérért. Amolyan róka fogta csuka helyzetbe kerültünk.
A független elemző műhelynek tartott Agrár Európa Kft. nemrég vizsgálta a sütőipar helyzetét. Ebből kiderült, hogy az idén sem tudtak árat emelni, viszont minden költség növekedett. Legalább 10-15 százalékos áremelésre lenne szükség, csak az idei költségemelkedések ellensúlyozására. Ez azonban nem javítaná a sütőipar jövedelmezőségét, mindöszsze elodázná a helyzet további romlását.
Kurdi András szerint a pékségek számára a saját üzletben való árusítás lenne a kiút. Azonban egy bérelt helyiség igényes berendezése öt-tíz millió forintba kerül. Ehhez a kisvállalkozásoknak kedvezményes kamatozású hitelre vagy állami támogatásra lenne szükségük. Hiába járták azonban végig a hivatalokat,  s mondták el problémájukat a földművelésügyi minisztériumban és a gazdasági tárcánál is. Elvileg mindenki egyetértett velük, mégsem kaptak segítséget. Pedig a sokszínűséget, a hagyományos helyi ízeket a kisebb pékségek nélkül aligha lehet megőrizni.
– Mi kétszázféle terméket, kenyeret és péksütemény készítünk, s naponta hatszor szállítunk friss árut partnereinknek – értesülök vendéglátómtól talpon maradásuk egyik titkáról. Az áruházi láncok polcpénzes világától, amíg csak lehet, távol szeretnének maradni.
A jelenleg 1200-ra becsült hazai pékség közül mindössze 430 tagja a szakma érdekvédelmi szövetségének, viszont övék a sütőipari kapacitás kétharmada. Nem kötelező a tagság, mint Ausztriában, így aztán ki-ki eldöntheti, hogy vállalja-e a vele járó kötelezettségeket, ami nem utolsósorban egyfajta erkölcsi tartást is mutat. Kurdi András jelenleg az alapanyagok és az energia közös beszerzése révén kapott árengedményeket tartja olyan előnynek, amivel csak a pékszövetség tagjai élhetnek.