Sokat ér a kövér fuvar

A máról, még inkább a jövőről szól a mindenféle újat, vagyis innovációt magába foglaló agrárlogisztika. De előtte vissza kell egy kicsit tekinteni a múltba. Nagy Lajos, a magyar faluszociográfia úttörő alakja így ír 1932-ben megjelent Kiskunhalom című könyvében: „Mert maguknak a gazdáknak kellene összeállni, autót bérelni, de talán venni is lehetne, s így szállíthatnák fel Pestre a szőlőt, a gyümölcsöt, mindent, ami van. Egy menne mindig fel az autóval, az vinné a többiét is. Igen ám, de ha meg lehetne egyik embernek a másikban bízni, hogy ne lopná el a másét.”
A klasszikus mű sorai a nemrég tartott holland–magyar agrárlogisztikai fórumon jutottak eszembe, amikor Lucie Wassink asszony a különböző üzletágak összefogásának feltételeiről szólva a bizalmat is megemlítette. A holland mezőgazdasági minisztérium munkatársa szerint a – magyarra sajnos lefordíthatatlan – logisztika az áruk szállításának, tárolásának és elosztásának szervezését foglalja magába, úgy, hogy minél kevesebb mozgatással minél több termék jusson el a felhasználókhoz. Hajdú József, az FVM Gépesítési Intézetének főigazgató-helyettese hozzáfűzte: a logisztika tulajdonképpen a termelőket, a felvásárlókat, az értékesítő szervezeteket és a vevőket kapcsolja össze egymással.
A hollandok az informatika segítségével azon dolgoznak, hogy a szállítás, a tárolás és az elosztás célszerű megszervezésével csökkentsék az üresjáratok számát, szemléletesen kifejezve, „kövérek” legyenek a teherautók, a vagonok és az uszályok. A mezőgazdasági áruk közül sok a romlékony áru, ezeknél a továbbítás ideje és hőmérséklete a siker záloga. Aki járt már a polderek (tengertől elhódított területek) mentén, az országot rendkívül sűrűn behálózó és jó minőségű közutakon autózhatott. A Hollandiában közlekedő teherautók egyharmada agrártermékeket szállít, s az élelmiszerek kilencven százalékát a közutakon forgalmazzák.
Ami útjaink terheltségét illeti, nálunk is hasonló a helyzet. Ezek állapota viszont nem mérhető a hollandusok mércéjével. Korszerűsödik ugyan az úthálózat, de megengedhetetlenül sok a már-már életveszélyes nyomvályúktól szabdalt, nagy forgalmú közút. Ezeken jócskán látni még fekete füstöt okádó, erőlködő, 20-30 éves gépmatuzsálemeket is. A tárolási viszonyokra is ez a sokszínűség jellemző. Hűtőházból sokkal több kellene, de a szakértők úgy vélik, hogy a sok millió tonna terményt befogadó új gabonatárolókat korántsem a logisztikai célszerűség, hanem más „megfontolások” alapján építették. Nem is szólva a gabonafélék aratás utáni kezeléséről. Fájdalom, de a kombájntiszta termény még nem piacképes áru. A búzát például fajták szerint és a felhasználás célja alapján különválasztva célszerű tárolni, tisztítani és kezelni ahhoz, hogy jól eladható legyen.
Móricz Sándor, a Magyar Agrárlogisztikai Intézet elnöke a téma gyenge pontját az első vonalban dolgozó emberekben látja. Szervezetük főként a zöldség-gyümölcs szektorban ténykedik, s tapasztalataik alapján a tészek többségében az árukkal nap mint nap foglalkozó embereknek alig van ismeretük a logisztika aprópénzre váltásáról. Szerinte nem elméleti képzésekre, világmegváltó előadásokra volna szükség, hanem helyszíni szemléltetésre. Jó lehetőség kínálkozna például a téli hónapokban, „a logisztika házhoz megy” szlogennel megszervezhető gyakorlatias konzultációkra, bemutatókra.