Gazdalét a határon

– No, az ott a 22-es kő! – mutat egy mohától zöldes jelzésre.
– Miért éppen 22-es? – kérdezek vissza.
– Mert Trianont követően, 1922-ben ezen a helyen rögzítették az osztrák–magyar államhatárt.
Borús időben járjuk be a mintaszerűen művelt szántóföldeket. Istvánnak van olyan táblája, amelyiknek a széle egyben országhatár is. Szülőhelyén, a hajdan horvátok lakta Undon kívül, még két másik falu határában fekszik ötszáz hektáros családi gazdasága. Nagy kár, hogy édesapja nem élhette meg az őseiknek is munkát, megélhetést nyújtó magángazdaság újbóli felvirágoztatását.
Az ütött-kopott vadászkocsi meg-megfarol a sáros utakon. Az eső csepereg, ám ez nem zavarja Iramot, a kétéves vizsla kant. Induláskor észrevétlenül ugrott fel a járműre, és most peckesen nézelődik a platóról. A határszemlét a középkorú gazda megvalósulóban lévő régi álmával zárjuk.
– Itt lesz a menedékház – mutatja egy erdőszélen. – Remélem, jövőre már ebbe a rönkházba vonulhatunk el a világ zajától, s itt tartjuk majd a baráti összejöveteleket is. A falak vörösfenyő rönkökből épülnek, ezeket feleségem, Margit Kőszeg határában fekvő erdejéből termeltük ki. Lányunk, Margitka szintén gazdász, Óváron végzett, de most egy bankban dolgozik.
A vadászszenvedélyét öltözködésével is jelző gazdász 1978-ban végzett a gödöllői agráregyetemen. A szomszédos sopronhorpácsi termelőszövetkezetben kezdte pályáját, 29 évesen már a nagyüzem termelésirányítója volt. Örömmel járt dolgozni, két alkotó évtizedet töltött az ötezer hektáros gazdaságban. A nyersanyagokat már akkor igyekeztek értékesebbé tenni. A gabonaféléket keveréktakarmányként adták el, sertéstelepük mellé pedig vágóhidat építettek.
– A nagyüzem jobb szakmai lehetőségeket nyújtott, az utóbbi évtizedben viszont magamnak és családomnak dolgozom. Mindkettőben megtaláltam a számításom. Különösen motivál, hogy fiam, aki szintén Gödöllőn végzett, átveszi majd tőlem a gazdaságot. Nemrég lett mezőgazdasági vállalkozó, ő már a komputeres parasztgenerációt képviseli.
Az ifjabbik Parragh megalapozott, jól felszerelt birtokot vesz át apjától. Kedveli a korszerű gépeket, szívesen tölti idejét a számítógép mellett, focizik a falu csapatában. Hobbiját, a vadászatot apjától örökölte.
– Aki ma nulláról akarja kezdeni a gazdálkodást, az nagy kihívásokkal találja magát szemben – kapcsolódik a beszélgetésbe a jóvágású fiatalember. – Tíz- és százmilliókat kell befektetnie, nem is szólva az egyre nehezebb földszerzésről. Mi is osztrák és bajor parasztokkal versengve gazdálkodunk. A földek elkeltek, tehát ezen a félezer hektáron kell ügyesen termelni. Volt évfolyamtársaim zöme valamelyik multinál van. Mesélik, hogy alkalmazottként a főnökség kénye-kedve szerint kell dolgozniuk.
A termőföld ügyes hasznosítása a Parragh családnál régen is, most is az úgynevezett pénzes növények termesztését jelentette. Hajdan háztáji földjeiken korai, jó áron eladható hajtatott burgonyát ültettek. Napjainkban a repce és a búza mellett több mint száz hektáron vetnek cukorrépát és ipari mákot. Utóbbira az indiai tulajdonban lévő tiszavasvári Alkaloida gyárral szerződtek. A morfin alapanyagából hektáronként átlagosan 340 ezer forint a bevétel, miközben a termelési költség legfeljebb ennek a fele.