Becőjéhez kötődik a retekmag

Csinos, 29 éves kertész-közgazdász hölgy ül velem szemben. Mögötte díszhalak úszkálnak a tárgyaló akváriumában, a polcon pedig a róla megjelent írások, gratulációk láthatók. A szolnoki Kesjár Flóra Kft. tulajdonos-ügyvezetője kapós lett a médiában. Néhány hetes a hír, hogy bekerült az innovatív európai fiatal gazdáknak kiírt pályázat legjobbjai közé.
Családi alapon lett a zöldségvetőmag kiválasztottja. Gyermekkorában, amikor még édesapja az akkori Vetőmag Vállalatnál dolgozott, otthon kicsiben kapálgatták, gyűjtögették a zöldségek és a virágok vetnivalóját. Édesapja a szakma csúcsának tartotta a növénytermesztés talán legigényesebb műfaját, s mihelyt tehette, a saját lábára állt. Négy éve azonban, 51 évesen sajnos váratlanul elhunyt. Friss diplomás lánya egy percig sem habozott, folytatta, amibe apja belevágott.
– Soha nem derül már ki, mi lett volna, ha nem így történik – feleli Kamilla. – Kézenfekvő volt a családi vállalkozás továbbvitele, csakhogy kissé korábban került rá sor, mint gondoltam. Nem volt időm lazítani a pálya kezdetén. Mert ez a munka teljes embert kíván, legalább napi 12 órában. Harminc hektáron magunk termelünk, háromszáz hektáron pedig szervezzük a piciny magvak előállítását.
Kamilla körbevezet a raktárban. Megmutatja egyik kedvencét, a kapormagot. A közepe sötét, amit világos perem szegélyez. Gyönyörű a retek magja is, csakhogy erősen ragaszkodik bölcsőjéhez, a becőhöz. Nagyon el kell találni betakarításának az idejét. Leginkább borsót, petrezselymet, sárgarépát, retket, hagymát és kaprot szaporítanak. Még felsorolni is sok, hát még mindegyiket külön-külön pátyolgatni.
– Mi nem végterméket, hanem a kertészeti árutermelés kiindulópontjául szolgáló magvakat állítunk elő. Ez olyan szöszmötölős, elmélyülős ténykedés. Különös hangulata van a növények magtermő fázisának. Állítom, más személyiség kell ehhez, s megint más az árutermeléshez. Utóbbi programozott, már-már iparszerű munka. Nekünk viszont van időnk filozofálgatásra, amíg például a kétéves ciklusú vöröshagyma virágzatából elővarázsoljuk az apró termést.
Nehogy azt higgyük, hogy a speciális szakmát űző hölgy csak a munkájának él. Az utazás a szenvedélye, legyen az úti cél itthon, vagy a világ más tájain. A hétvégéken barátaival találkozik, túráznak, sziklát másznak, barlangásznak. Évente legalább egyszer hosszabb távollétet is megenged magának. Valami nincs rendben azoknál, akik úgy gondolják, hogy nélkülük megáll az élet – gondolkodik hangosan. Egyik barátnője fővárosi színház dramaturgja, így aztán a bemutatókon bérelt helye van. Kamilla úgy fogalmaz: ingerszegény környezetben telnek a napjai, ezért hiányzik neki a budapesti nyüzsgés.
Arról faggatom, miként éli meg a hazai kertészet visszaesését? Azt a szégyent, hogy már a magyar lakosság – egyébként itthon könnyűszerrel megtermelhető – zöldség- és gyümölcsszükségletét sem képes előállítani a szakma.
– Nincs ezen mit csodálkozni – válaszolja, majd kitör belőle a szenvedélyes kertész. – A családi házaknál újabban nincsenek veteményeskertek. Egy-két sor borsót sem képesek vetni az emberek. Mert olcsóbb a bevásárlóközpontban megvenni, és még vesződni sem kell vele. Az már nem jut eszükbe, hogy gyerekeik a frissen szedett zöldség és gyümölcs élménye és íze nélkül nőnek fel. Mostanában az a szép kert, ahol van néhány örökzöld, meg lassan növő pázsit. Fajgazdagság, lombhullató fák és cserjék? Ugyan már! Ősszel kinek van kedve gereblyézni?