Türelem szálalást terem

– Ki nem szakmabeli? – hangzik a kérdés a pusztabányai kulcsosház előtti tisztáson. Százötven szempár szegeződik rám.
– Mit gondolnak? – húzom ki magam fehér dzsekimben. Nevetünk: mindenki más zöldesbarna erdészegyenruhát visel. Így jár az, aki testközelből szeretné megnézni, mit tesznek legnagyobb szakmai találkozójukon a magyar erdészek.

A program bemelegítéssel kezdődik, almapálinkás stampedliket kell emelgetni, majd nekivágunk az erdőnek. Na, nem fejszével, dehogyis! Ennek már az említése sem esik jól az erdészeknek.

– Könnyű mondani, hogy az erdész rossz, mert kivágja a fát, bezzeg a másik fél nem engedné. Gyenge a lobbink, a kommunikációnk, legszívesebben a kutyánkkal járjuk az erdőt, hozzá is csak néha szólunk. A városokból pedig nem látszik, hogy mennyi fát telepítünk kint – mondja Várady József, a Mecseki Erdészeti Zrt. erdészeti igazgatója, miközben a kisújbányai szálaló erdőtömb felé baktatunk. Hogy országos szinten többet ültetnek, mint amennyit kivágnak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hazánk erdőterülete – a világtendenciával ellentétben – folyamatosan nő. Erdőborításunk jelenleg 21,7 százalék vagyis kétmillió hektár, ezt rövid távon 26,27 százalékra szeretnék növelni.

– A szálalás olyan léptékű változást fog hozni az erdőgazdálkodásban, mint a privatizáció – szegődik mellém Keresztes György, a Honvédelmi Minisztérium Budapesti Erdőgazdaságának munkatársa. Lényege, hogy nem csupaszítanak le vágással nagyobb területeket, csak néhány értékesebb szálat emelnek ki. Így annak természetes növendéke is értékesebb lesz, ezáltal javul az erdőminőség, megmarad a folyamatos erdőborítás, a természetes megújulóképesség és a biológiai sokféleség.

Mikorra az első lékhez érünk, már biztosan tudom, hogy nem pecázni fogunk. A négyszáz négyzetméteres területen Vass István mutatja be, hogy mindössze négy fát távolítottak el, miközben telepítettek tizenkét csemetét. Ezt teszik máshol is, de szerencsére nem kell minden helyszínt végigjárnunk. Anélkül is kiderül, hogy a szálalásnak hazánkban százötven éves múltja van, de nagyobb odafigyelést igényel, mint a vágásos, ezért nemigen terjedt el. Az ország fakitermelésének 2-3% százaléka történik ezzel a módszerrel, a cél azonban a hatvan százalék lenne. Szemléletváltás kell hozzá és türelem, mert az erdő reakcióideje a szálalás megkezdésétől a teljes átállásig száz év. A Cigány-hegyi kilátónál már senki nem siet: gyönyörű a táj, amerre a szem ellát erdők, hegyek.