Korán érő tanyagazda

Szia, Zsámberger Marci vagyok. Mit nézzünk meg előbb, a kisnyulakat vagy a malacokat? – kérdezi, majd határozott mozdulattal kezet nyújt. Ami azért is meglepő, mert ő alig egy méter magas, míg én kétszer akkorára nőttem; ő alig ötéves, én meg több mint ötven vagyok, és egyébként soha nem láttuk egymást. Én még szinte szóhoz sem jutok – ő kézen fog, és elindulunk az ólak felé.

Zsámberger Marci főfoglalkozását tekintve nagycsoportos óvodás, aki, ha csak teheti, minden idejét szülei Cegléd melletti tanyáján tölti, dacára annak, hogy városi gyerek. Imádja a természetet, a jó levegőt, az állatokat, a gyümölcsöket és a szabadságot – de legjobban a tejet szereti. Így első utunk a konyhába vezet, ahol egy szuszra kivégez egy félliteres tejesköcsögöt.

Fogsorának négy felső darabja éppen kihullott, ezért súlyos beszédhibával küzd, de azért jól megértjük egymást. Elindulunk a gazdaságba. Szakszerűen nyitja az ólakat, sok helyütt fel kell másznia valamire, mert nem éri el a kilincset, reteszt, tolózárat. Úgy hívja, tereli és fogja kézbe az állatokat, mint egy szakember. Megnézzük a bárányokat, a libákat, a kacsákat, majd a malacokhoz menet elkap néhány szökevény csirkét, és visszarakja őket a baromfiudvarba. Megnézzük a disznókat, akik éppen takarmányt kapnak Marci apjától, aki történetesen szintén Márton.

– Látod, milyen csúnyán esznek – mondja huncutul Marci. – Pont úgy csámcsognak, mint az egyik szomszéd bácsi, csak ezt nem szabad mondani, mert az anya ettől nagyon mérges – és még huncutabbul mosolyog.

Apja, Marci mesélésbe kezd, hogy miként került ide a vemhes anyakoca, de a gyerek Marci türelmetlenül rángat: „Menjünk már a nyulakhoz”. Azok a kedvencei, mert jó puhák. Közben a nővérével, Laurával kiszedik a tyúkólakból a tojásokat, egy nagy tállal összejön, tojtak rendesen. Aztán be kell mennünk a házba, mert Marci, a tejesdobozok réme félóránként rácsatlakozik a tejtartóra és feltölti magát.

– A húsleves után is tejet iszik – meséli Szilvia, az anyja. – Ha vendégségbe megyünk, mindig viszünk magunkkal tejet, mert a fő tejivó Marcin kívül a másik két gyerek se nagyon van meg a fehér ital nélkül, és ki tudja, van-e a vendéglátóinknál elég. Még egy tehén kellene a tanyára, és akkor a Marci tejszükségletét is meg lehetne oldani. Intravénásan rácsatlakoztatnánk a tehéntőgyre, és nem lenne többet gond a gyerek ellátásával.