Átvészeljük-e a tejválságot?

Persze csak addig, amíg az unió nem cselekszik. De az csak az időt húzza, arra vár, hogy minél több marhát vágóhídra küldjenek, s ettől álljon be a piaci egyensúly, vélekedik Istvánfalvi Miklós, a Tej Terméktanács elnökhelyettese. A szakember szerint a mostani helyzetnek csak árt a minisztérium félrevezető bejelentése, hogy 22-24 forint literenkénti támogatást kapnak a termelők. Ebből a 8,60 forintos kvótaalapú támogatás nem új dolog, ez eddig is járt, csak most előrehozzák a kifizetést. A másik két, ígért támogatáshoz pedig csak a jövő év végén lehet majd hozzájutni, holott azonnali segítségre lenne szükség. Ehelyett a kereskedők és a feldolgozók a bejelentett támogatást „készpénznek” veszik, s ezért nem emelnek árat, pedig a hazai átlagár öt eurócenttel (körülbelül 14 forinttal) alacsonyabb az uniós átlagnál.

Ennek ellenére a boltokban egyre drágulnak a tejtermékek, a kereskedők növekvő árrésekkel dolgoznak, amit az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai is alátámasztanak. A tej felvásárlási átlagára idén júliusban 54 forint volt a 3,5 százalék zsírtartalmú tejre. Az ebből készült 2,8 százalékos UHT dobozos tejet a feldolgozók 121 forintos áron adták át a kereskedőknek, akik 245 forintért árusították. Az 54 forintos tejből tíz liter kell egy kiló trappista sajthoz, amit a feldolgozók 773 forintért adnak el a kereskedőknek, mi viszont a boltokban 1513 forintos átlagáron találkozunk vele.

A legnagyobb haszon tehát a kereskedelemben képződik, de általában a feldolgozók is nyernek az üzleten. Kivéve az Óvártej Zrt.-t, ahol idén csak nagyon kicsi nyereség képződik vagy nullára futnak ki.

– Ez azért van így, mert a lengyelek és a csehek behozzák a felesleges trappistájukat, s a kereskedők alig tesznek rá pár forintot, úgy akcióznak vele – mondta Kovács László vezérigazgató. – Ezzel lenyomják a hazai átadási árakat, aminek következtében a költségeket nem tudjuk érvényesíteni. Ez az államnak se jó, hiszen az importáruból csak az áfa marad neki, míg a hazai termékek után ötször annyi bevétele származik. Ezért keletkezik az adó- és költségvetési hiány, miközben azt mondják, hogy a magyar termék nem versenyképes. Pedig az lenne, ha a magyar piac nem a külföldi fölösleg levezetésére szolgálna, ha nem alapanyag-termelésre kényszerítenék a gazdálkodókat, amitől elszegényedik a magyar vidék.

Pedig az Óvártej példaértékű vállalat hazánkban, hiszen 65 százalékban magyar termelők tulajdonában van (35 százalékos részesedése van egy francia sajtgyártó cégnek). Emiatt az átlagosnál többet fizetnek a tejért, amiből csak sajtot gyártanak. A cég évente 60-65 millió liter tejet vásárol fel, s ennek egytizedét a Dunakiliti Agrár Zrt. adja. Ez a mezőgazdasági nagyüzem az Óvártej egyik fő részvényese. Ezerhektárnyi bérelt földön gazdálkodik, abbahagyta a zöldségtermesztést, a sertéstenyésztést, s mára jóformán a tehenészet árbevételére kell támaszkodnia. Az ember azt gondolná, hogy a 650 tejelő tehén és a 10 ezer literes tehenenkénti laktációs tejtermelés – ami nagyon szép eredmény – jó üzlet.

– Ehelyett veszteséges a termelésünk – állapítja meg Kerecsényi András elnök-vezérigazgató. – Most 59-60 forintot fizet az Óvártej, viszont a tej előállítása ennél legalább tíz forinttal többe kerül nekünk. Hogy ezt miből finanszírozzuk? Az idén feléltük a tartalékainkat, de ez a helyzet nem tartható sokáig. Abban bízunk, hogy az unió belátja hibás agrárpolitikáját, és történik valami. Nem hiába tüntetnek az elkeseredett gazdák, hiszen az unió megalakulásában fontos szerepet játszó római szerződés deklarálta a parasztság tisztességes megélhetését, amely most veszélybe került.