Szegény ember kukoricával fűt

Miközben világszerte - így Magyarországon is - egyre több település igyekszik önellátóvá válni, függetleníteni magát a szolgáltatóktól és a piaci áraktól, a Népszabadság egy olyan faluról ír, ahol mindezt kényszerből teszik. A Békés megyei Pusztaföldváron azért fűtenek kukoricával, mert nincs állat, ami megenné azt, és eladni sem tudják már a felesleges takarmányt. A gáz ára ugyanakkor túl magas, az átlagon felüli munkanélküliséggel, elszegényedéssel küzdő térségben sokan nem tudják azt kifizetni. Van, aki vegyes tüzelésű kazánt használ, másnál már csak a kukoricacsövek fűtik a házat.

A terméssel viszonylag jól ki lehet húzni a telet: a versenyképtelen kis földeken, egy hektáron is megterem jó száz mázsa kukorica, ami egész télre befűti a házat. A földet megműveltetni 140-160 ezer forint, de olcsóbban is megoldható, ha az embernek jó ismerősei vannak. Egy vegyes tüzelésű kazán ára 200 és 400 ezer forint közti, de ezt csak egyszer kell kifizetni. Ilyet többen is gyártanak a Dél-Alföldön, tőlük tudja a Népszabadság, hogy nem csak az utóbbi években népszerűvé vált kukoricacsöveket használják fűtésre, de szalmabálát, mezőgazdasági hulladékot is. Utóbbinak a legjobb az ára: egy átlagos tél akár 9 ezer forintból is megúszható vele.

Nem csak a családok, de az önkormányzat is alternatív tüzelőanyagot használ: saját földjükön terem a kukorica, amivel épületeiket fűtik. Kukaricatüzelésű a helyi polgármesteri hivatal, az iskola, az óvoda és a művelődési ház. Azt mondják, a kukoricának igen jó a fűtőértéke, de megvan az a hátránya, hogy hamar leég. Ezt a faluban úgy oldják meg, hogy az Út a munkához programon keresztül olyanokat alkalmaznak, akiknek egyébként nincs állásuk, s így valamennyi pénzhez is juthatnak.