Tudatosan szűkszavú az új agrárprogram

Holnap áll az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága elé és számol be terveiről Fazekas Sándor az új vidékfejlesztési miniszterjelölt. Vélhetően csak ezt követően lehet valami kézzel fogható képet alkotni arról, vajon milyen lépéseket tervez az új kabinet új, összevont minisztériuma. A vidékfejlesztési tárca ugyanis egyben akarja irányítani a hazai erdő- mező- és halgazdaságot, a vízgazdálkodást és nem mellékesen a környezetvédelmet. E meglehetősen ésszerűnek tűnő, mert egymással szorosan összefüggő területek egységes irányítása már évek óta feloldott volna egy sor kialakult konfliktust, mely a „zöldek” és a természeti erőforrásokat leginkább használó ágazatok között alakult ki, s inkább presztizsharc lett a vége, mintsem ésszerű, a fenntartható gazdálkodást szolgáló stratégia.

Ennyit a múltról, most nézzük, mit is tartalmaz a Nemzeti Együttműködés Programja névre keresztelt kormányprogram a mezőgazdaság számára! Nincs mit szépíteni, ugyanis a választási programmal azonosan, szinte semmi konkrétumot, s az utolsó hetekben kiszivárgott, részletesebb elképzelések közül sem sokat. A mezőgazdaság létét meghatározó élelmiszer-iparra csak utal a dokumentum.

Olyan, szinte magától értetődő, illetve az eddig működtetett – hazai és az azt meghatározó uniós - rendszerből fakadó alapvetéseket tartalmaz, mint például hogy fontos ágazat az ország lakosainak biztonságos élelmiszerrel történő ellátása, a vidéki foglalkoztatásban betöltött szerepe miatt. Ugyanakkor nagyon fontos eleme az élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozó nagyvállalkozások megregulázását említi a dokumentum. Hiába keresünk azonban részleteket arról, milyen is lesz a beígért új birtokpolitika, mi lesz a magyar termőföld védelmével, a külföldiek földszerzésével. Nem kap választ az sem, aki arra kíváncsi, miként köti össze az új tárca a mezőgazdaságot a vidékfejlesztéssel, a természet- és környezetvédelemmel, milyen szerepet szán a megújuló energiaforrások termelésének, felhasználásának. Sőt, arra sincs benne utalás, vajon milyen legyen a magyar álláspont a jövő mezőgazdálkodásának alapjait befolyásoló új uniós agrárpolitika.

 

A hazai stratégiáról annyi derül ki, hogy a változatos szerkezetű agrárium a cél, vagyis erősíteni akarja a közép- és kisbirtokokat, a termék-előállításban és értékesítésben pedig az összefogásokat. A hungarikumok mellett a helyi és a hazai piacokra helyezné át a hangsúlyt, így teremtve meg a változatos élelmiszer-kínálatot a lakosság, illetve a helyi – például falusi – turizmus számára. (tegyük hozzá rögtön, hogy éppen május közepétől hatályos az a jogszabálycsomag, mely jócskán megkönnyíti a kistermelésből származó egyes élelmiszerek közvetlen, helyi értékesítését.

Fontos ígéret viszont, hogy hatékonyabbá tenné az élelmiszer-biztonság és élelmezés-egészségügy intézményrendszerét. A megbízhatatlan eredetű, egészségkárosító „élelmiszerek”, élelmiszer-utánzatok nem engedhetők be a hazai kereskedelembe és továbbra is fenntartaná Magyarország GMO-mentességét.

Nem szól arról, miként is állna fel az agrárirányítás intézményrendszere, miként működtetné a tárcához tartozó víz- és környezetvédelmi szervezeteket, mi lenne a meghatározó, uniós intézményekkel, például a Mezőgazdasási és Vidékfejlesztési Hivatal. Sem arról, mennyibe is kerül majd az tárcák összevonása, hány emberre van szüksége az agrárirányításnak, milyen szerkezetű lesz – megyei, regionális, kistérségi – a szakirányítás, a háttér-intézményrendszer.
Csupa kérdőjel, melyre csak ezt követően kaphatunk választ.

S mindez nem is lehet véletlen. Az új kormány kezét ugyanis pontosan úgy köti meg az uniós tagság, mint a régiét. Az agrárjogszabályok és agrártámogatás nagy részét Brüsszelben döntik el az uniós biztosok, a tagállamok képviselői. Ott pedig csak jobb-rosszabb kompromisszumok mellett tudjuk némileg befolyásolni a történéseket. Ezt bizonyította az elmúlt öt év. Vagyis túl sok és új, alapvető változást nem lehet ígérni a mezőgazdaság területén. Még néhány százmilliónyi támogatásátcsoportosításhoz is uniós hozzájárulás szükséges. Megváltásra tehát a részletek kiszivárgása után sem lehet számítani.