Korona a homoktövisen

Előzékeny, mosolygós eladók változatos portékái között békésen szemlélődő vásárlókkal találkozhattunk itt, akik láthatóan programszerűen keresték föl augusztus első hétvégéjén is a piacot, ahol kizárólag ellenőrzött biotermék árusítható. Sokan – stílszerűen – a magukkal hozott vászonzsákba gyűjtötték a zöldséget-gyümölcsöt, az árusok többsége pedig hamar lebomló „biozacskóba” csomagolt.

Szépen fogyott a zöldség: a balmazújvárosi Rózsa Péter standján hatszázért ment az étkezési paprika, igaz, éretten, szép narancssárga-pirosra színeződve kínálták, ami tudvalevően értékesebb, mint a még nyers fehér. Kilónként hatszázért kelt el a paradicsom és az uborka is, a cukkini és a főzőtök pedig négyszázért. Az egyetlen biodinnyés sem fogta vissza magát: háromszázötvenért kínálta a görög- és hétszázért(!) a sárgadinnye kilóját. De jó áron adott túl még a tavalyi kissé ráncos, megviselt Idared és Jonagold almáján is Horváth László mihályi biogyümölcs-termesztő is: kilónként nyolcszáz forintért. A jégvert idei nyári almából viszont 250 forintért válogathattak a vevők.

Horváth László egyébként – ahogy mondani szokás – tudhat valamit, mert az ő boltja előtt végig „egymásnak adták a bio¬zacskót” a vásárlók, amiben persze jó része van a feleségének is, aki megnyerő kedvességgel és fürgén szolgálta ki a kuncsaftokat. Nyilván az sem véletlen, hogy Horváth László lett az év biogazdája, amit nyers és földolgozott termékeinek minősége és széles választéka révén érdemelt ki. Bodzalé almával, körtével, bodzalé önmagában, bodzalekvár nádcukorral; vagyis a bodzáé a főszerep a földolgozott termékei sorában. Hogy miért? Mert több C-vitamint tartalmaz, mint például a citrom, a szervezet számára fölvehető vasban különösen gazdag, és erősíti az immunrendszert.

A biopiaci séta szerves tartozéka az eszmecsere: tápanyagtartalomról, egészséges életmódról és persze receptekről is szó esik vevők és eladók között. Nagy Ervinné Hollai Zsuzsa lelkesen és szakszerűen ismertetett meg minden érdeklődőt a gyógyító növények királynőjével – ahogy a kínaiak a közönséges homoktövist nevezik. A kétholdas családi gazdaságba termelt biohomoktövis nyers és pasztőrözött lé formában, illetve lekvárnak földolgozva kapható, feketeribiszkével, bodzával elegyítve is. Egy különlegességgel is szolgált, a stedia nevű növény szárítmá­nyával, ami harmincszor édesebb a répacukornál, s mint ilyen, kiválóan alkalmas arra, hogy mindenféle mesterséges édesítőszert száműzzünk vele a háztartásból.

S hogy el ne felejtsük: gazdag választékot találtunk itt kenyérfélékből, péksüteményekből, amelyek tönkölybúzából és kovásszal készülnek. Több standon is árultak kecsketejet, kecske- és juhsajtot, írót, és persze tehéntejet, valamint abból készült valódi gyümölcsös joghurtot. Vásárolhattunk akácmézet, mangalicakolbászt, rendelhettünk kecske- és rackajuhhúst, kedvünkre válogathattunk a sokféle bioropogós csemege között.

Akit egyszer megfogott a bio, az könnyen rendszeres látogatójává lehet a biopiacnak. Mint Gábor Aliz, a háromgyermekes anyuka is, aki kilencéves kislányával érkezett. Mint mondta, férjével együtt erős bioalapokon állnak (amiben része van annak is, hogy sógora biomérnökként végzett az egyetemen), és gyermekeiket is ebben a szellemben igyekeznek nevelni. Állítja: az itt kapható gyümölcsöknek az ízük is sokkal jobb, olyan, amilyet gyermekkorában élvezhetett a vidéken élő nagyszüleinél. Arra nem telik, hogy mindenből mindig a biót vegyék, de – beosztással – arra igen, hogy a zöldség-gyümölcs javát innen szerezzék be. És reméli: mire gyermekei fölnőnek, már sok-sok biopiac lesz Budapesten, és megfizethetőbbek lesznek az árak is.