Cukor, te drága!

A szomszédos országokba járnak át a határmentén élők cukrot venni. Ausztriában egyenesen zsákszámra viszik – 20-30 kilójával a magyarok a cukrot. Az ok egyértelmű, olcsóbb, mint itthon, illetve olcsóbb, mint amennyi itthon lesz.

A viharosan terjedő hír szerint rövidesen 300 forint lehet egy kilónyi cukor. Hogy miért, igazából nem elfogadhatók a magyarázatok. A hazai cukorpiac 300 ezer tonna. Ennek harmadát olcsón termelte meg a Kaposvári Cukorgyár, vagyis a Magyar Cukor Zrt. Az egyetlen talpon maradt gyár, miközben a rendszerváltáskor még 12 volt. A többit elintézte a privatizáció, illetve az uniós csatlakozást követő cukorpiaci reform.

Brüsszel hatalmas összegeket költött arra az adófizetők pénzéből, hogy leépítse a tagországok cukorrépa termelését és feldolgozását. Mondván, a világpiacról olcsóbb beszerezni a cukrot. Azóta, négy éve folyamatosan drágul az ár a világpiacon. Kína, India egyre jobban él és többet fogyaszt. Brazília pedig egyre több nádcukrot használ etanol előállítására, mellyel kiváltja az egyre dráguló benzint. Ráadásul az időjárás nem kímélte ezt a terméket sem.

Így, vagy úgy, a világpiaci ár emelkedik. Igaz, hogy a tavaly Európában termett cukor ára nem változhatott tavaly november, december óta. Vagyis, aki most azt drágábban adja, csak kihasználja a világpiaci helyzetet és így növeli hasznát.

És ez alól nem jelentenek kivételt a magyar boltosok sem. Persze hülyék lennének nem kihasználni a szinte minden élelmiszerre kiterjedő árpszichózist. Az általános hisztibe, hiány sulykolásába beleférhet a cukor is.