Mit tudhat a húszezer kilométert utaztatott alma?

Az egyetem növénytermesztési és környezetvédelmi intézetének kutatói többek között azt vizsgálták, hogy a téli alma szállítása vagy tárolása károsítja-e jobban a környezetet. A helyben termelt és tárolt német és az Új-Zélandból, valamint a Dél-Afrikából származó friss alma energiamérlegét vetették össze.

Kiderült, hogy a helyben termelt alma 5 hónapos tárolás után 20-30 kilométeres szállítással éri el a nagybani piacot, amit átlagosan 150 kilométeres út követ a kiskereskedőig (áruházláncokig), és végül még 3 kilométert utaztatja a vevő. Ezzel ellentétben az új-zélandi, valamint a dél-afrikai alma 20, illetve 80 kilométert tesz meg a kikötőig, ahonnan hűtőkamrákkal fölszerelt hajókon 22 ezer, illetve 14 ezer kilométer megtétele után fut be Antwerpen kikötőjébe. Innen 300-400 kilométeres út következik egyenesen a kiskereskedelmi láncokig, ahonnan a vásárló még három kilométert utaztatja hazáig az importalmát.

Az adatok összevetéséből kiderült (ami persze vizsgálatok nélkül is sejthető volt), hogy a legtöbb energiát az új-zélandi alma emészti föl, ezt követi a dél-afrikai, és messze a legenergiatakarékosabb a hazai alma. A 14, illetve 28 napos hajóút mintegy 50, illetve 200 százalékkal több energiát igényel, mint a németországi hűtőtároló fél évig tartó működtetése. (Arról már nem is beszélve, hogy Új-Zélandon 1,4-szer, Dél-Afrikában pedig 4,4-szer több energiát igényel egy kiló gyümölcs országon belüli szállítása, mint Németországban, a nagy távolságok miatt.) Mindezek alapján a kutatók a helyben termelt alma vásárlására ösztönöznek – már csak környezetvédelmi megfontolásokból is.