Vágyálom a tragédia szelében

Ezekkel a kérdésekkel indította el azt a szakmai tanácskozást Németh Antal, a Vágóállat és Hús terméktanács elnöke, amely a sertéstenyésztés jövőjét próbálta felvázolni. Vagyis a kiutat a jelenlegi siralmas helyzetből, hiszen jó ha négymillió sertés van az országban, a hajdani 10-11 millióból. Ennyire mélyen még nem volt a magyar állattenyésztés, sürgősen talpra kellene állítani, mondta Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, akit régebben „átjárt az alomszag”, hiszen maga is foglalkozott sertéssel.

Szerinte több problémával kell szembenézni. Először is a dán szövetkezeti gazdák holdingja 24 millió sertéssel kényszerít bennünket versenyre. Amíg az uniós országokban nagyjából betartják az előírásokat, a máshonnan származó húsnál már vigyázni kell. Ezen változtatni kell, s várhatóan hamarosan dönt ebben az EU. Az is gond, hogy az unió nagy sertéshizlalói sok olyan takarmányt használnak, amelyek a génmódosított kukorica felhasználása során keletkezett melléktermék, de egyéb élelmiszer-ipari mellékterméket, lejárt szavatosságú élelmiszert is feletetnek. Ugyanakkor mi, magyarok természetes módon takarmányozunk, de ez az árakban nincs elismerve.

Az alacsony átvételi árak miatt nálunk veszteséges a hizlalás, és főleg azok foglalkoznak vele, akik berendezkedtek rá, fejlesztettek, tehát kényszertermelők. Az is érthetetlen, hogy egyesek külföldi hibrideket hoznak be, de azok nem tudják azt, amit a jól bevált hazaiak. Megfelelő szervezéssel, szövetkezéssel a kisüzemeket is be lehetne vonni a termelésbe, és a törzstelepeket anyagilag is támogatni kell. Jakab István szerint a most készülő agrár- és vidékfejlesztési stratégiában erre ügyelnek, hiszen az állattenyésztés fejlesztése nagy súllyal szerepel. A feldolgozó cégekben pedig a termelőknek kellene tulajdont szerezni, hiszen a jövedelem a feldolgozóknál, s még több a kereskedőknél keletkezik. A termelői tulajdonú feldolgozóra két példát is felhozott Jakab: az egyiket Torgyán József, a másikat Németh Imre miniszter torpedózta meg.

Most viszont egy jó példát hallottunk Kardeván Endre államtitkártól: elmondta, hogy Zalában állattenyésztők építenek vágóhidat. Mint állat-egészségüggyel foglalkozó szakember, szerinte fontos lépés lesz, ha hazánk eléri a négyes mentességet, azaz az Aujeszky-betegségtől és a PRRS-től is mentes lesz a sertésállomány. Ezen már keményen dolgoznak, tízmilliókat költenek rá. Ugyanakkor segítheti az ágazat fellendülését, ha az emberek hazai húst, készítményeket vásárolnák, amiben eligazodást nyújthat a közeljövőben megszülető magyar termékről szóló rendelet és a hungarikum törvény.

Sákán Antal, a Sertéstenyésztők Szövetségének elnöke szerint kár addig közép- meg hosszú távra tervezni, amíg már hatezer forintért sem lehet venni egy tonna kukoricát. Ők időben jelezték ezt a gondot a minisztériumnak, forgóeszköz hitelt szerettek volna takarmányra, de nem kapták meg. Gabonahiány van a piacon, viszik ki külföldre, mert az etanolgyárak jól fizetnek érte. Emiatt most sok gazda tervezi, hogy felhagy az állattenyésztéssel. Ha nem történnek gyors intézkedések, akkor egy év múlva akár egymillióval csökkenhet a sertéslétszám. Amíg 280 forint körüli az élősertés felvásárlási ára, a boltokban pedig 1000-1500 forintos árak vannak, addig nem remélhetünk fellendülést, jegyezte meg Becz Miklós, a Hangya Együttműködéstől. Szerinte a termelőknek újra szövetkezniük kellene, hogy a jövedelem ne csak a kereskedőknél csapódjon le.

A kis- és középfeldolgozók több tíz milliárd forintot költöttek fejlesztésekre, hogy az uniós elírásoknak megfeleljenek. Babati Zoltán, a HÚSCÉH elnöke szerint ők adják a húsipar termelésének egynegyedét, szinte teljesen hazai piacra termelnek, viszont költségeik jelentősen növekedtek, romlott a jövedelmezőségük, mert kapacitásuk egyharmadát nem használják ki. Ugyanakkor sújtja őket a fekete- és szürkegazdaság, ami nem hogy gyengülne, hanem erősödik.

Tanulságos volt Johann Schlederer előadása a legnagyobb osztrák sertésintegráció vezetőjétől. Az Osztrák Sertéstenyésztők elnöke, illetve az Osztrák Sertésbörze igazgatója elmondta, hogy Ausztriában hazánkéhoz hasonló méretű a sertésállomány. A belső fogyasztás 5,5 millió hízó vágásával elégíthető ki, így évente 1,5-2 millió vágósertést és egyenértékben ugyanekkora mennyiségű húst importálnak. Az osztrák sertéshús export is jelentős, évente mintegy 1,5-2 millió tonna. A sertéságazat a mezőgazdasági kibocsátás 11 százalékát adja. Három fajtát tenyésztenek: nagyfehér, lapály és piétrain.

A sertéstartás három régióra koncentrálódik: Felső-, és Alsó-Ausztriára, valamint Stájerországra. 10 éve egy központi saját-, és ivadékvizsgáló állomás működik. Az Osztrák Sertésbörze (OS)15 éve alakult és évente 2,5 millió sertést forgalmaznak. A felvásárlási árakat az OS hetente állapítja meg a feldolgozókkal történő ártárgyalás és az adott hétre felajánlott mennyiség alapján. A tagoknak a szállítási hetet megelőző hét csütörtökig kell felajánlásaikat megtenni. A bázisárat az öt éves átlag alapján számítják, amit félévente aktualizálnak. A felvásárlási ár a vágási kihozatal függvénye, továbbá a 12 és 92 sertést felajánló kisüzemek, valamint a 85-96 kg súlyú sertést leadó gazda ezen felül bónuszt is kap. A sertésbörze 1 hétre fizet a gazdának. Minden értékesített sertés árából 0,75 centet levonnak a közös marketing alap javára, amelyet a termékek reklámozásra fordítanak.