Újra bíznak a tejben

Növelni kell a tej- és tejtermékek fogyasztását, és ennek népszerűsítésében a sajtlovagok is kiveszik a részüket. Ezért is alakult meg a Sajt Lovagrend, amelynek új tagja Prázmári László, a tiszanánai Agrocentina Kft. ágazatvezetője lett. A Heves megyei szakember nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy idén éppen őrá esett a választás. Az indok pedig úgy hangzott, hogy sokat tett a magyar tejágazat fennmaradása érdekében, szarvasmarhatelepükön pedig szép eredményeket értek el. Vajon hogyan sikerült fennmaradniuk, hiszen az utóbbi években egyre csak azt hallottuk, hogy a magyar tejágazat a huszonnegyedik órában van?

– Bár az árak emelkednek, ma is nehéz helyzetben vagyunk, hiszen továbbra is az a legnagyobb gondunk, hogy az áruházláncok olcsóbban kínálják az importtejet – válaszolta a szakember, aki alapító tagja a Tej Terméktanácsnak. Ha a kereskedők ugyanakkora árrést tennének a külföldire, mint a hazaira, akkor egyenlő eséllyel indulhatnánk a piacon. Hogy mindezek ellenére életben maradtunk, az a kitartásunknak köszönhető, és annak, hogy még a válságos időben is képződött csekélyke nyereség a tejen. Sőt ez az ágazat tartotta életben az egész gazdaságot. Először felszámoltuk a juhászatot, három éve pedig a négyszáz kocás sertéstelepet is, így most már csak szántóföldi növénytermesztéssel és tejtermeléssel foglalkozunk.

– Nem is csökkentették a tehénállományt?
– Rákényszerültünk, ezért az elmúlt két évben kétszázhúsz üszőt adtunk el külföldre, legtöbbet vemhesen, darabját 550-700 ezer forintért – mondta Oláh Béla telepvezető. – Tavaly, amikor a tejünk értékesítési átlagára 73 forint volt, az önköltség 71,50 forintra jött ki, tehát minimális nyereség képződött rajta. Abban pedig, hogy nálunk viszonylag kicsi az önköltség, az is közrejátszik, hogy alacsonyak a bérek. A dolgozók kétharmada minimálbérért dolgozik, mert máshol nem is tudnának elhelyezkedni. Ugyanakkor megpróbálunk takarékoskodni a takarmányozásban, például a melléktermékek felhasználásában. Enyhítette gondjainkat, hogy az elmúlt években jelentős támogatásokat vettünk föl. Mi talpon maradtunk, de sokan abbahagyták a tejtermelést, mert veszteségük volt. Nem véletlenül hívják a szarvasmarha-tenyésztést a mezőgazdaság nehéziparának. Ez egy nagyon bonyolult, sok buktatót rejtő tevékenység, és állandó jelenlétet kíván.

– A környéken más állattartók is tudtak alkalmazkodni a nehézségekhez?
– Heves azon megyék közé tartozik, ahol a legjobban csökkent a tehénállomány, egy kezemen meg tudnám számolni, hány nagy telep működik – jegyezte meg Prázmári László. Szerinte baj az is, hogy egyik kormány sem karolta föl a kistermelőket, pedig, ahogy Ausztriában, úgy nálunk is 30-50 tehénből megélhetne egy család. Közben pedig munkanélküliség van a falvakban. Ezért nagyon gyorsan segíteni kellene a vidéki embereken, hogy újra meg tudjanak élni mezőgazdaságból.

– Most önök is bizakodóbbak, ugye? Hiszen emelkedtek a tejárak.
– Végre újra 87 forintot kapunk egy liter tejért, és reméljük, ez az ár tartósan megmarad vagy még nagyobb is lesz. Ezért úgy határoztunk, hogy felújítjuk a tehenészeti telepet, a fejőházat, mert a fejlesztéseket eddig halogattuk. És a mostani 400-as tehénlétszámot növelni szeretnénk. Magas színvonalú tejtermelésünk annak is köszönhető, hogy a holstein fríz állományt Amerikából hoztuk be, és mindig élvonalbeli bikákkal termékenyítettünk. Ha mi is úgy tudnánk takarmányozni, mint néhány jól menő gazdaság, akkor ott lehetnénk az országos elsők között, de megelégszünk a jó erős középmezőnnyel is.