60 százalékkal esne az agrártámogatás

Két óriási változás lesz 2014-től a mezőgazdaság uniós támogatási rendszerében. Az új Közös Agrárpolitika (KAP) szerint sok százezer mikrovállalkozás kaphat évente – mai áron számolva – 150–300 ezer forintot, ugyanakkor a nagyüzemeknél bevezetnek egy „szponzorációs” plafont, ami évi 300 ezer euró lesz, nagyjából 90 millió forint. Az eddig 150 ezer és 300 ezer euró közötti támogatáshoz jutó cégeknél a hozzájárulás lépcsőzetesen csökkenne. Tegyük hozzá rögtön, hogy ők az alkalmazottak után fizetett munkabért, adó- és járulékterheket a dotációból levonhatnák, így csupán a maradványösszeg csökkenne. Vagyis a nagyon nagy üzemek megsegítését visszafogná Brüsszel, ugyanakkor a nagyon kicsi termelők – egyéni és őstermelők – számára egy nagyon egyszerű átalányt biztosítana.

Ezzel a céllal nagyjából egyet is ért a hazai nagyközönség, már csak azért is, mert olyan sok óriási gazdaság nincs az országban. Hangosabbak azonban azok, akik ki akarták „zöldíteni” a mezőgazdaságot. Ők ugyanis csalódtak az új KAP-ban: a korábban ígértnél kevesebb a környezet- és természetvédelmi korlát, szabály, feltételrendszer. A tekintetben viszont szinte minden magyar gazdálkodónak egyszerre kellene felemelnie a szavát, hogy kétutas marad az uniós agrárpolitika. Vagyis a nyugati gazdák továbbra is versenyelőnyben maradnak, míg az új, főként a kelet-közép-európai országok gazdáinak évtizedes hátránya nem csökken, sőt inkább növekszik.

Az új javaslat ugyan kimondja, hogy azok a tagországok, ahol az átlagnál nagyobb támogatás jutott egy hektárra, le kell, hogy mondjanak annak egy részéről, és ez a pénz majd oda megy, ahol eddig az átlagosnál kevesebbet kaptak. Csakhogy ezzel a különbségek alig harmada tűnik el. Magyarországtól az EU elvon pénzeket. 2013-ban a nekünk járó 1,319 milliárd euróval szemben 2017-ben már csak 1,295 milliárdot kapnánk – a különbözet bő 7 milliárd forint.

A korábbiakhoz képest új módszer szerint osztanák el a juttatásokat. A mezőgazdasági termelést szolgáló forrásokat 2014 után egy termeléstől elszakított területalapú bázistámogatásra lehet fordítani. Ezen felül ebből a kasszából finanszíroznának több kiegészítő dotációt. Ilyen lenne a környezetbarát gazdálkodás, a fiatal gazdálkodók, a kedvezőtlen természeti adottságú területek megsegítése és a már említett átalánytámogatás. Lenne némi termeléshez kapcsolt hozzájárulás is.

A gazdálkodókat leginkább a bázistámogatás érdekli. Ezt 2014-re hozzák létre, úgy, hogy megszűnik az eddig ismert kifizetési rendszer. A bázistámogatást csökkenti, hogy ebből kellene lecsípni harmadnyi pénzt, melyet kötelező környezet- és természetvédelmi, azaz „zöld” célokra fordítani. Az országok maguk dönthetnének arról, hogy a mezőgazdasági célú támogatásból mennyit csípnek le vidékfejlesztésre, de 10 százalékot minimum meg kell lépni, ugyanakkor a fiatal gazdák támogatására csak legfeljebb 2 százalék különíthető el. Nagyobb tétel az a termeléstől függő, önálló támogatások 5-10, és a hátrányos térségek 5 százaléka, és ami nálunk biztosan „lecsípett” tétel lesz, az a kistermelőkre adható maximum10 százalék.

Veszítenek a sertéstartók, legalábbis az Agrárgazdasági Kutató Intézet szerint az új KAP sem állítja meg a sertésállomány hanyatlását Magyarországon. Csak stagnálásra lehet számítani az erősen lecsökkent szarvasmarha-, juh- és baromfiállományoknál. Az új támogatási rendszer továbbra is a szántóföldi növénytermesztést segíti, ezért a ma is meghatározó kukorica, napraforgó, repce termesztését nem lesz érdemes lecserélni. Így egyre több érv szól majd a nagytáblás, monokultúrában termesztett növények mellett, s egyben lassan visszaszorulnak a kalászos gabonák és a kisebb növénykultúrák.

Míg Magyarország éppen az állattenyésztés fellendítését és a munkaerő-igényes kertészeti ágazatok fejlesztését tűzte ki célul a Nemzeti Vidékstratégiában, addig a KAP, ha nem is ezzel teljesen ellentétes, de nem azonos előjelű folyamatokat fog kiváltani.