Fohász és GDP

Ne ijedjen meg senki a számoktól, akkor sem, ha azok a gazdaságról szólnak! Itt egy példa, mennyire lehet emberközeli a közgazdaságtan.

GazdanetO. Horváth György2011. 11. 26. szombat2011. 11. 26.

Kép: Termöföld, kukorica, munka, mezögazdaság, kombájn, aratás Moravica, Szerbia, (Ómorovica, Bácskossuthfalva) Vajdaság, magyarlakta falu Vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 2011.10.19-20. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter

Fohász és GDP
Termöföld, kukorica, munka, mezögazdaság, kombájn, aratás Moravica, Szerbia, (Ómorovica, Bácskossuthfalva) Vajdaság, magyarlakta falu Vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 2011.10.19-20. fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter

Az elmúlt napokban szinte az egekig dicsérték a magyar elemzők és a kormány a magyar mezőgazdaságot. Az ok egyszerű: az ország harmadik negyedévi gazdasági teljesítménye messze nem lett volna annyi, ha az agrárium nem hozza a formáját. Pontosabban, ha nincs olyan jó idő, mint ami volt májustól kezdve. Mert a véletlenen – már amennyire az időjárás véletlen! – múlt minden.

Ha nincs esőmentes augusztus és szeptember, illetve előtte a csapadékosabb szakasz, akkor nem lehetett volna annyi kukoricát, napraforgót, gabonát és repcét aratni, mint amennyit. Vagyis kegyes volt az ég a gazdákhoz, így az országhoz is.

Ez a felismerés akkor válik fontossá és számszerűsíthetővé, amikor az ország más ágazatai katasztrofálisan teljesítenek, így a GDP-növekedés tizedes számokban mérhető. (Az összes GDP 3 százaléka nagyjából a mezőgazdaságé.) No, igen, ekkor meglátszik már a mezőgazdasági hozadék is. Mint történt az idén szeptemberben, amikor mindenki 1 százalék körüli növekedést várt és az előzetes számok szerint 1,4 lett belőle. Ez a néhány tized a jó termésnek és – hála a nemzetközi piacoknak – a magasabb terményáraknak, valamint a gyengébb forintnak köszönhető.

Mert a mezőgazdaság semmivel nem produkált többet, mint a korábbi években. Hozta évtizedes formáját, nagyjából 4 tonnás búza- és 7,5-8 tonnás kukorica-átlagtermését, 2 tonna feletti napraforgó- és repcehozamait, megspékelve egy kis árpával, rozzsal, tritikáléval, zabbal, mi egyébbel. Ez nagyjából 4 millió hektárnyi termés, amit ha nem önt el az özönvíz, akkor bizton lehet rá számítani. Tavaly elöntötte, nem is produkált a mezőgazdaság akkora számokat. Most ahhoz mérik az ideit, innen a látszólagos növekedés.

Hogy jövőre mi lesz? Lehet, hogy ugyanez, lehet, hogy kevesebb. Mert aszály van három hónapja, az elvetett repce felét ki kell tárcsázni, az elvetett egymillió hektárnyi búza nehézkesen keleget, de még bármi lehet belőle. Akár a hó alatt is. Mert az élővilág már csak ilyen. Így aztán senki nem tud jósolni, s nem is lehet nagyon arra számítani, hogy a mezőgazdaság jövőre is segíti az ország gazdasági növekedését, azt a bűvös GDP-t!

Nem mindig volt ez így. Volt korszak, mikor az időjárás kedvezőtlen hatásait kétszer hatásosabban védtük ki, megfelelő kondícióba hozva – növényvédelem, tápanyag-utánpótlás, jó fajták, hibridek, szakértelem – a növényeket. Melyeknek nem ártott annyira a fagy, az aszály, a kórokozó. Most, az utóbbi húsz évben más a helyzet. Az ország egy részében továbbra is a világszínvonal a jellemző, máshol, tőke, tudás hiányában képtelenek az optimális feltételeket biztosítani. Így aztán marad a fohász.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek