Van, akinek nem kell a segély!

A bevezető adatait egy minap zárult felmérés állapította meg, mely a Kiskunságban élők pénzügyi-gazdasági helyzetét és ismereteit térképezte fel. A Lakiteleki Népfőiskola szervezésében egyetemi oktatók és hallgatók háromezer embert kérdeztek meg, s a beszámolót eljuttatták Orbán Viktor miniszterelnökhöz is.

Tíz egyetem és főiskola 150 hallgatója és 16 tanára vett részt a Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és 19 környékbeli településen zajló kutatásban, mely a Kossuth Kollégium keretében nyolc hónap után a múlt év végén zárult. A felmérést Botos Katalin, a Szegedi Tudományegyetem professzora, az Antall-kormány egykori, bankügyekért felelős minisztere vezette. A több mint hetven kérdésből álló kérdőív készítői és kitöltői nemcsak adatokra és ismeretekre, hanem a véleményekre is kíváncsiak voltak.

A vizsgált térség – bár településtípusonként nagyok az eltérések – hazánkban az átlagosnál szegényebbek közé tartozik. A háztartások felében a havi jövedelem nem éri el a létminimumot, a megtakarítások mennyisége az országos átlag 40 százaléka, de a kistelepüléseken, tanyákon csak a 10 százaléka. A megtakarított pénznek csaknem a fele a gyermekek iskoláztatását szolgálja; ahol félretenni nem tudnak, ott a továbbtanulás – főként a felsőfokú tanulmányok – esélye nagymértékben csökken. A mélyszegénység „újratermelődésének” ez az egyik útja.

A munkanélküliség (7,6 százalék) alatta van az országos átlagnak (a felmérés zárásakor 11,2 százalék), de a megkérdezettek 20 százaléka a megelőző két évben legalább 9 hónapig munkanélküli volt. Közel 40 százalékuk megélhetésében segít a háztáji gazdaság – a kiskert, az állattartás –, ezeknek a családoknak a jövedelmét ez átlagosan 20 százalékkal növeli. Nagy gond az értékesítés szervezetlensége, kistermelőként a család szükségletein túli többletet sokan nem tudják eladni. Vannak, akik emiatt nosztalgiával emlékeznek azokra az időkre, amikor a szovjet piac szinte minden fölösleget „elnyelt”, ráadásul olcsón kaptuk az olajat. A termelési kedvet csökkentik az egyre szaporodó termény- és állatlopások – a kistermelők az állami felvásárló-értékesítő hálózat létrehozása mellett a vagyonbiztonság erősítését tartják a legfontosabbnak.

Nagy gond a térségben, hogy évek óta az országos átlagnál is kevesebb gyermek születik. A tanyákra és kisebb falvakra jellemző elöregedés leértékeli az ingatlanokat, az idősebb korosztályok életének munkáját. Onnan, ahol nincs munkahely, menekülnek a fiatalok – elsősorban Kecskemétre, amelynek a vonzása, főként a Mercedes gyár megépülésének köszönhetően, jelentősen növekedett (ezzel együtt emelkedtek a lakásárak is).

Hogyan lehetne az elöregedő településeken is újra munkahelyet teremteni? Sokak szerint mindenekelőtt a mezőgazdaság, a kertészeti termelés talpra állításával. A hazai termelők védelmében meg kell akadályozni a külföldi mezőgazdasági áruk beözönlését. El kell érni, hogy a „magyar termék” valóban magyarországi termelőtől származzon, és ne lehessen forgalomba hozni magyar csomagolásban szegedi paprikaként, makói fokhagymaként és vöröshagymaként kínait.

A felmérés tanúsága szerint az itt élők többsége elutasítja a segélyt, azt másoktól elvett pénznek tartja. Értelmes munkát és tisztességes megélhetést szeretnének. S az idősebbek ma is gyakran emlegetik: „Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!” A családok 17 százalékának olykor ennivalóra sem jut pénze, de csak 11 százalékuk tartozik valamilyen szolgáltatónak. Nem véletlen, hogy az állam eladósodásának okát is 98 százalékban a pazarló gazdálkodásban, a felelőtlen, túlzott hitelfelvételben látják. A politikai elitről pedig a véleményük lesújtó, s a kormány megítélésénél csak az ellenzéké negatívabb.