Árvíz után aszály jön?

A földeken nem fenyeget még ennyire a gazdagon mért égi áldás, hiszen így is csak mostanra sikerült túljutni az elmúlt száz esztendő legszárazabbjának számító 2011-es év aszálygondjain. Aminek következményeként tavaly szeptemberben már mindenütt kongtak a vészharangok, mert szinte az egész országban ijesztően kiszáradtak a talajok. Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai szerint 2012-ben a januártól szeptemberig terjedő időszakban sok helyütt a 300 millimétert sem érte el a lehullott csapadék mennyisége (noha az országos átlag 600-800 milliméter közötti). Az időszakon belül a március és az augusztus különösen is kiemelkedett: az elmúlt 112 év legszárazabb márciusa, illetve augusztusa címet mondhatta magáénak. (Hogy pedig a tavalyi esztendő nem okozott súlyosabb aszályt, annak az az oka, hogy 2010-ben minden idők legcsapadékosabb évét élhettük át, aminek következtében sokáig kitartott a víztartalék.)
Tavaly ősszel már nem volt baj: szeptembertől jó adagokban és jól eloszolva érkezett az eső: a vetések szépen keltek, túl sok víz nem volt, a gazdák ütemesen tudták végezni a betakarítást, vetést, szántást.
Mostanra az ország döntő részén csaknem teljesen telítődött vízzel a talaj a fölső, fél méteres rétegben (sőt nagy területeken már ennél mélyebben is.) Ez a mennyiség a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szerint bizonyosan elegendő lesz az őszi vetésnek március-áprilisig. Biztatóak a tél után a terméskilátások is: az 1,1 millió hektárnyi őszi búza vetések 67 százalékát minősítették jónak a szakemberek.
Aztán, hogy bejön-e a nemzetközi meteorológiai szolgálatok januári becslése, miszerint nagyon száraz és meleg tavasz, illetve nyár következik, majd meglátjuk. Közös érdekünk lenne, hogy tévedjenek!